„Most búcsúzik a kismadár,
szárnya viszi, tovaszáll,
de az első kedves ághoz
gondolatban visszajár”

Ezekkel a sorokkal búcsúztak tőlünk, a református Reménység óvodából az előző nevelési évben az iskolába induló nagycsoportosok.

Mivel folyamatosan figyelemmel kísérjük a már iskolában tanuló volt óvodásaink sorsát is, örömmel halljuk, hogy megállják a helyüket, könnyedén veszik az akadályokat. Az is jó érzéssel tölt el bennünket, hogy ezek a gyerekek szívesen emlékeznek vissza óvodás éveikre, és ezt ki is fejezik. Eszükbe jutnak azok az élmények, érzések, amit az óvodában tapasztaltak meg a 3-4 év alatt.

Nekünk ezek a jelzések mindennél fontosabbak. Így mi is megerősödünk abban a meggyőződésünkben, hogy jó az irány, amit kitűztünk célul. Jók azok az értékek, amiket közvetítünk. Megfelelőek azok a módszerek, amit alkalmazunk. Hogy összességében jól érezték magukat óvodásaink, amíg a kezeink között „cseperedtek-nevelődtek!”

Az alábbi gondolatok a gyerekek (7-8 éves) szájából hangzottak el:

• Nagyon kedvesek voltak velem az óvónénik és a dadusok!
• Ha valami probléma adódott, beszélgettünk róla, és így megoldást találtunk!
• Saját magunk hozhattunk létre produkciókat!
• Nagyon sok barátot szereztem (Barnus, Bence, Ákos, Benedek, Gergő, Délia).
• Jókat tudtam beszélgetni (Bencével).
• Egész délelőtt lehetett barkácsolni. Kipróbálhattunk mindenféle eszközt, kedvünk szerint.
• A „békesség szigetén” jókat beszélgettünk (Décivel, Ajsával).
• Az udvaron bogarakat gyűjthettünk, kutathattunk, felfedezhettünk.
• Nagyon jó volt, hogy csak úgy, egymás mellett ültünk, és beszélgettünk.
• Sokat lehetett játszani bármivel!
• Szerettem, amikor sétáltunk!
• Nagyon jó volt, mert mi is mesélhettünk, bábozhattunk a gyerekeknek.
• A farsang mindig nagyon hangulatos volt (Hercegnők és lovagok, Dzsungelben, Cirkuszban).
• Nagyon cukik voltak a kicsik (kedvencem a Marcika volt, 3 éves).
• Minden nap lehetett barkácsolni.
• Nagyon jó volt hallgatni, ahogy az óvónénik meséltek (Pl: A kisgömböc, Holle anyó).
• Jó volt, hogy mi is mesélhettünk „alvós mesét”.
• Mindig új dolgokat lehetett felfedezni közösen.
• Az udvaron lehetett bogarakat, katicákat, legyeket, gilisztákat gyűjteni.
• Arra a gondolatra, hogy – milyen okos a kistestvéred! – (mert a kistestvére is hozzánk jár) azt a választ kaptuk, hogy „hát tőlem tanulja az okosságokat!”

Ezek azok a visszajelzések, amiért érdemes továbbra is szeretettel, odaadással nevelni, óvodapedagógusnak lenni.

Várjuk továbbra is azon szülők gyermekeit, akik szeretnék, hogy majd évek múlva is felvillanjon az az emlékkép, hogy „Amikor én még kis-srác voltam, más volt az életem, én így emlékezem...”

Akik szeretnék, hogy gyermekük majd az iskolás éveik alatt is örömmel meséljenek az óvodás élményeikről, keressenek, érdeklődjenek az óvodai telefon-számon: +36 70 39 5 9 0 81

Tájékozódhatnak a Facebook oldalunkon is: facebook.com/remenysegovi

Addig is boldog gyermekkort kívánunk minden óvodásjelöltnek!

Vidákovics Dezsőné
óvodavezető