Lovasberény lakossága 2020. januárjában értesült róla, hogy él közöttünk egy kicsi lány, aki nagyon súlyos betegséggel küzd és hosszú időbe telik gyógyulása. Ő Horváth Hanna, Horváth Sándor és Vizler Adrien kislánya a Rákóczi utcában. Akkor nagyon sok ember összefogott önzetlenül a család megsegítésére a nehéz, embert próbáló küzdelemben. Most Hanna édesanyja meséli el az elmúlt egy év történéseit, melyet folytatásokban közlünk.

2019. november 14. 11:25

Egy végtelennek tűnő autóút után félve léptünk be a klinika ajtaján, nem tudtuk mi vár ránk, és a lelkünk mélyén nem is akartuk megtudni. Sodródtunk az eseményekkel… Egy gyors útbaigazítást követően megérkeztünk a klinika hematológiai osztályára, ahol egy elkülönített szobába kísért minket a nővér, majd egy végtelenül kedves doktor néni megvizsgálta Hannát, úgy, ahogy még ezidáig senkinek sem sikerült, sírás nélkül. A vérvételt EKG, szívultrahang, hasi ultrahang és röntgen vizsgálat követte. Annak érdekében, hogy biztosan meg tudják állapítani, hogy mi okozza Hannánál a lázat, lábfájdalmat és a fáradékonyságot, csontvelő biopsziát vettek másnap. Délután 4 óra, a kórterem ajtaja előtt két doktornő, megvan a diagnózis: egyértelműen leukémia (Akut Limfoblasztos Leukémia – ALL). Én ott összetörtem… Miért velünk történik ez? Hogyan lehet? Hiszen Hanna ezelőtt sosem volt beteg. Természetesen beleegyeztünk abba, hogy még aznap elkezdjék a terápiát, nem is fordult meg a fejünkben más.

A daganatos betegségben szenvedő gyerekeknél műtéti úton beépítenek egy ún. centrális vénát, ezen keresztül kapnak kemót. Hanna a következő hét szerdáján kapott egy portot, majd pénteken - egy héttel a diagnózist követően - az első kemoterápiás kezelésen is átesett. Az első 33 napban a kemó mellett szteroidot is kellett szednie amellett, hogy ez a Prednisolon nevű gyógyszer nagyon keserű és farkas étvágyat csinál, képes a vércukor szintet megemelni, nem mindenkinél, de Hanna esetében igen. Ezzel a kihívással kellett először szembenéznünk: a gyerek éhes, bármit befalna, de nem ehet akkor és azt, amit ő akar. Ilyenkor úgy működnek ezek a gyerekek, mint a terhes nők, kívánósak és ha nincs ott azonnal, akkor dühkitörésen keresztül a hisztiig, sőt valaki az agresszióig is elmegy. Újként nem tudja az ember, hogy miért ilyen sírós sok gyerek, régiként csak legyintünk rá: “Szteroidos”.

Szóval diétáznunk kellett, kevés szénhidrát és lehetőleg sok-sok fehérje. Az elkülönített kórteremből 12 nap után kiköltöztünk egy nagy, közös terembe. Hannának nem tetszett - láttam rajta -, ezidáig kettesben voltunk, most viszont egy nyüzsgő közösségbe csöppentünk. Apa minden nap jött látogatni, egyik nap a Pici mama is vele jött. Hannának nem volt jó napja, lekerült az infúzióról, mert ha rendesen iszik nincs rá szüksége, de nem akart inni és enni sem, valami nem volt oké. Délután rosszul lett, hányt és utána se lett jobban. Csak tartottam a kezemben, mint egy rongybabát és az orvos is értetlenül állt, hogy most mi legyen. Minden értéke rendben volt, de még a vérvételre se “ébredt fel”, ott bökték, ahol érték, Hanna csak lógott a kezemben. Orvosi javaslatra nagy mennyiségben kapott infúziót, majd 3 óra elteltével - mintha mi sem történt volna - felült és kikiabált a nővéreknek: “Jobban vagyok!”, majd Pici mamának is elmondta ugyanezt a telefonba, mivel ő addig az aulában várt. Mi kihordtunk lábon egy infarktust, de lehet kettőt is, ő szerintem arra a 3 órára nem is emlékszik. A diagnózist követően ismertették az orvosok, hogy milyen ütemben és hogyan zajlik a kezelés, ha rendben van a vérképe Hannának, akár a 8. nap után haza is mehetünk pár napra. Sajnos ez nem így lett, Hanna vérképe folyamatosan romlott. Ez egyrészről jó, mert ha a jó sejtek mennek, mennek a rosszak is, másrészről így nem mehettünk haza.

December 6. Mikulás napja

Természetesen készültünk, hozott a kórházba is a csizmába csokit a Mikulás. Igaz diétásat, de hozott. Majd az osztályra is megérkezett a télapó. Azt a boldogságot az arcán nem lehet leírni, pár hete nem is szóltak másról a napjaink, csak hogy mikor jön már a Mikulás. Csomagot is hozott, de sajnos a kórházi Mikulás nem tudta, hogy mi diétázunk - Hanna szorongatta a tőle kapott csomagot és mivel tudta, hogy nem falhatja be, ezért inkább a csomaggal aludt. Az az övé és nem veheti el senki.

Folytatása következik.

 

 

    delego

Következő lapzárta időpontja:

2021.
április 22.

regi

egyszazalek

 

banko

 

termofold

 

gecs

 

 

 

 

  hazi            human