Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

fmteA hátsó borítón Fényes Elek geográfiai szótárában 1851-ben így ír községünkről: „Lovas-Berény, magyar m. v. ,Székes-Fejér vgyében, Fejérvárhoz északra 2 mfdnyire, kies vidéken, 1409 kath., 1610 ref., 4 evang., 1240 zsidó lak. Kath. és ref. anyaszentegyházak. Synagóga. Az uraság kastélya csinos ízlésü; angolkertjének szépségét pedig a bele eső szőlőhegy különösen emeli s e tekintetben kevés mérkőzhetik vele. Vannak itt továbbá több boltok, egy nagy vendégfogadó, válogatott schweiczi tehenészet a közel levő erdőben, több ezerre menő nemesített birkanyáj. - Határában van ugyan homokos föld is de általjában termékeny fekete anyag ez. Bora jó. Erdeje szép. F. u. gr. Cziráky Antal.”

A település gazdasági helyzete a XVII-XVIII. század fordulóján

A török ellen kibontakozó felszabadító háború ideiglenesen visszavetette a lakosság gazdasági erejét, az 1637-től kiépült központi falumagot a hadjáratok feldúlták. Székesfehérvár felszabadítása (1688) teremtette meg a település fejlődésének újabb lehetőségét. Megszűnt a török és magyar földesurak egyidejű szolgálata, megszűnt a háborúk okozta pusztítás. A XVII. század utolsó évtizedében Lovasberényben a lakosság jelentősebb ütemű megerősödése következett be. Viszonylag gyorsan felújították a lerombolt lakóépületeket, pótolták gazdasági eszközeiket, s állatállományuk létszámának gyarapodásával növelték a feltört, majd művelés alá vont területeket.

Részletesebb elemzést tesz lehetővé egy 1694-ben végrehajtott összeírás, amely a népesség létszámára, a megművelt területre, az állatállományra is tartalmaz adatokat. Lovasberény a XVII. század végén egyutcás település: a falu jobb felét 23, bal felét 37 család lakta. Közülük 57 az úrbéres család, 1 családfő a községi pásztor, a telkes jobbággyal együtt lakó, önálló háztartást vezető testvérek száma 2. Az 57 telkes jobbágy telekállományának megoszlása: 28 adózó 1/4 telket, 20 adózó 1/2 telket és 9 adózó 1 egész telket művelt. Szőlővel 58 család rendelkezett, a szőlőterület mennyisége 210 kapás, mintegy 21.000 négyszögöl.

Az állatállományra vonatkozóan a következő adatokat rögzítette az összeírás. A földművelés szempontjából elsődlegesen meghatározó igavonó állatok közül az ökrök száma 146, a lovaké 64. A tehénállomány 119, növendékmarha 32, a sertések száma 170. Méhészettel 11 jobbágy foglalkozott, a méhkasok száma 37.

Főbb terményeik a búza, a rozs, a zab és a köles. A jobbágyok a megművelt telek mennyiségével arányosan 1-4 kocsi szénát termő rétet kaszáltak. A főbb gazdasági mutatók számbavétele mellett rögzítette az összeírás a családneveket is. Lovasberényt a XVII. század végén benépesítő családok: Kovács, Sucz, Kozma, Dzsániko, Barka, Hencz, Udvardi, Somogyi, Andocsi, Tóth, Nagy, Polgár, Csöndös, Fónai, Bán, Herdendi, Szili, Lelle, Ülvedi, Orosz, Szabó, Heisenberg, Bodó, Karikó, Szálai, Németh, Köri, Kajtár, Papp, Kántor, Bárdos, Sziksz, Csóka, Lukácsi (Lukahácsi), Baidai, Kónya, Móricz, Kiss. A családnevekből arra következtethetünk, hogy Lovasberény lakói a XVII-XVIII. század fordulóján nagy többségükben magyarok, német családra utal a Németh családnéven kívül a Heisenberg. A lakosság létszáma, a 60 család ismeretében, 240-300 fő.

Összeállította Szűcs Józsefné

Folytatjuk.

 

 

    delego

Következő lapzárta időpontja:

2021.
április 22.

regi

egyszazalek

 

banko

 

termofold

 

gecs

 

 

 

 

  hazi            human