2020. április

Hogy miért is szerettem meg Lovasberényt? Először is a ház, másodsorban az emberbarát környezet, barátságos emberek, csend, és mert esténként kiülve a kertbe a csillagok is szebben látszanak.

lancszemMarosvásárhelyen születtem, Székelyudvarhelyen nőttem fel, egy 30.000 fős kisváros a Hargita hegy lábánál, melyet nagyon szeretek, hisz rengeteg pozitív élményt adott. Meggyőződésem, hogy a gyerekkori élmények, barátok, környezet meghatározó és nagyon is befolyásoló tényező a felnőtté válásban.

Tehát, nagyon szerencsés embernek érzem magam, hisz jelenleg, két otthonom van, Lovasberény és Székelyudvarhely.
A gimnázium befejezése után kisebb kitérővel Nagyváradra kerültem, ahol gépészmérnöki szakon végeztem az egyetemet. Eredetileg fogorvos szerettem volna lenni, de az élet felülírta az elképzelést. Szerintem – kis túlzással – a két szakma nagyon közel áll egymáshoz, különbség, hogy ha fúrják, a fém nem szól vissza, hogy fáj.

Az egyetem befejezése után 1990-ben jöttem Magyarországra, Budapestre, ifjú szakmakezdőként egy bőrönddel, 1500 Ft zsebpénzzel és egy 8 mm-es orosz filmezőgéppel, amiről azt hittem, hogy eladva az évtized üzletét fogom összehozni. Mondanom sem kell, hogy a filmezőgép még mindig megvan valahol a kamra mélyén, a nagy üzlet elmaradt, úgyhogy nagyon gyorsan munkahelyet kellett keressek.

Az aranyoldalakat felcsapva elkezdtem a munkakeresést, amelyik cégnév megtetszett, vagy fantáziát láttam benne, felhívtam telefonon és bejelentkeztem. Végül is a nagy múltú Budapest Csokoládégyárban kezdtem a pályafutásomat az édesiparban, Tibi, Alpesi, konyakmeggy, Kajla és Maci hazájában. Gépészmérnökként kezdtem karbantartási területen, majd műszaki fejlesztőként, üzemvezetőként és főmérnökként 25 évet dolgoztam a Duna-parti Budapest Csokoládégyárban, később Stollwerck, majd Bonbonetti. Fizetéspótlásként matematikát tanítottam középiskolásoknak, csodálkozott is nagyon a gimnáziumi matematika tanárom, soha nem gondolta volna – hozzáteszem, én sem. 1995-ben másoddiplomás képzésben elvégeztem a közgazdasági főiskolát, mondván, nem lehet tudni, hogy mikor fogom hasznosítani az itt szerzett tudást.

2016-ban váltottam munkahelyet, a cél az volt, hogy egy emberközpontú, magyar tulajdonban lévő családi vállalkozásnál kamatoztassam az eddigi tapasztalataimat, tudásomat, így maradtam az édesiparban, jelenleg a Szamos Marcipánnál dolgozom Pilisvörösváron.

Volt feleségemet 1996-ban ismertem meg, három gyerekünk született: Bálint, Fruzsina, Flóra. Mindhárman egészséges, életvidám „gyerekek”, három teljesen különböző karakter, imádom őket.

Tízévnyi budapesti tartózkodás után úgy döntöttünk, hogy gyermek- és emberbarátibb helyre költözünk, adott volt az agárdi nyaraló, ezt kibővítve Agárdra költöztünk. Budapest után kész felüdülés, hisz a nagyvárosi környezetet soha nem éreztem a sajátomnak, felületes emberi kapcsolatok, futás a gyerekekkel iskolába, munka, futás a gyerekekért, állandó rohanás jellemezte ezeket az éveket.

Válás után elkezdtem otthont keresni, az elsődleges cél az volt, hogy lehetőleg minél közelebb találjak házat a gyerekeimhez, tehát maradt a Velencei-tó 25 km-es körzete. Több hónapos keresés – Zichyújfalu, Sukoró, Velence, Vértesacsa, Gárdony, Kápolnásnyék, stb. – után teljesen véletlenül találtam egy már lejárt lakáshirdetésre Lovasberényben.

Mindig is régi vályogházat szerettem volna, amelyben nem csak lakni lehet, hanem lelke is van. Megtaláltam a Rákóczi utcában, első pillanatban tudtam, hogy ez a ház kell nekem, de vártam türelmesen két hónapot, mondván, ha ez a ház enyém akar lenni, akkor megvár. Megvárt, így 2017-ben, a ház felújítása után Lovasberénybe költöztem az Engelhardt házba.

Rengeteget segített „mindenben is” – ahogy szoktam mondani – „mentorom” és pót-anyám, Magdi néni, a világ legjobb szembe-szomszédja, akit tényleg családtagként szeretek és gondolok rá. Ezúton is köszönöm a rengeteg segítséget és gondoskodást amit tőle kaptam, puszilom.

Időközben megismertem társamat az életben, Tímeát, akit nagyon szeretek, és aki csak most ismerkedik az itteni környezettel.

Hogy miért is szerettem meg Lovasberényt? Először is a ház, másodsorban az emberbarát környezet, barátságos emberek, csend, és mert esténként kiülve a kertbe a csillagok is szebben látszanak.

Örülök, hogy földijeim, barátaim – István, Klári, Zsuzsa és férje – ugyancsak Lovasberényt választották otthonuknak, jó kis összetartó csapat.

Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy segített az itteni beilleszkedésbe, ritka, hogy ennyi segítséget, kedvességet kap az idegen, aki Lovasberényben szeretne igazi otthont találni!

Következő láncszemként Szalkai Kittit szeretném kérdezni, aki Lovasberényből indítva labdarúgó karrierjét egészen a felnőtt válogatottságig jutott. Honnan jött az ötlet, hogy ezt a fiús sportágat választottad? Hogyan ívelt felfelé a sportkarriered? Mit üzennél a gyermekeknek, miért kezdjenek el sportolni? Lovasberény után merre sodort az élet? Jelenleg mivel foglalkozol?

Következő lapzárta időpontja:

2022.
november 22.

 

termofold

gecs

hpdesign

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human