2020. január

baritzneNagy megtiszteltetés számomra, hogy a kedves kis fiatal barátnőm Dalma felkért, hogy írjak magamról. Wass Albert idézettel kezdeném. „Amikor kimondom ezt a szót, hogy ERDÉLY ebbe benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, minden az ami voltam vagyok és leszek.” Hosszú utat jártam be, amíg idáig eljutottam, lassan harminc éve élek itt „az Őshazában”. Erdélyben, székelyhonban Gyergyóremetén születtem, egy nagy családban, hatan vagyunk testvérek, négy fiú és két lány. Földműves, gazdálkodó szüleim, ahol már megszületésemkor bennem volt a föld a természet az állatok és az emberek szeretete. Kicsi leányka koromtól nagyon eleven, aktív, örök nyüzsgő, testvéreimet neveltem szüleimet segítettem. Őseimtől örököltem a hitet, a becsületes munka szeretetét. Nagyszebenbe élelmiszeripari szakmunkát tanultam. Fiatalon férjhez mentem, ebből a házasságomból született egy fiúgyermekem Andor. Házasságom rövid időn belül véget ért, utána Csíkszeredában kerestem a helyem. Csíkszeredai híres Márton Áron gimnáziumba érettségiztem és utána sikerült irodán elhelyezkednem. Ebben a városban is nagyon aktívan éltem, az emberek iránt érzett segítőkészségem erős volt. A romániai forradalomban részt vettem, segítő szervezet tagjaként, akkor ott fogalmazódott meg bennem „elmenni” Kanadába, de Székesfehérváron kötöttem ki. Mind ez egy véletlen műve volt. Vendéglátásban helyezkedtem el, ahol nagyon sok nehézséget és kitaszítottságot éltem meg, de nem adtam fel, mert erős hitem és székely büszkeségem nem hagyott el. Munkahelyemen ismertem meg jelenlegi férjemet, Baritz Sándort, és eldőlt az egész életem, szerelem volt első látásra. Innentől kezdve nem volt kérdés tovább menni, ekkor dőlt el Magyarország lesz a második hazánk. 1991-ben kezdtük meg közös életünket, a házasságunkból ikerlányaink születtek, Eszter és Orsolya, akiket a jó Isten ajándékaként hordoztam és elfogadtam. Minden időmet a családomnak a továbbtanulásnak szenteltem. Budapesten elvégeztem a gyógypedagógia képzést, utána Székesfehérváron helyezkedtem el. Értelmi fogyatékosokkal foglalkozó iskolában, tizennégy évig dolgoztam ezen a területen szívvel, lélekkel. Ezen évek alatt sem lankadt a segítő készségem. Nagycsaládos egyesületi munkákban, szervezésekben táboroztatásokban, adománygyűjtésben aktívan részt vettem lányaimmal. Az állatok sem állnak távol tőlem, oszlopos tagokként jelen vagyunk a menhely életében. Székesfehérvári panellakásunkat kinőve, felmerült a kérdés hová is mehetnénk. A falusi élet iránti vágyam soha nem szűnt meg. Halmi Györgyi barátsága igen mély volt, és így költöztünk az ő nagytiszteletű szülői házába először mint lakók. Közben a fiam megnősült, megajándékozott két gyönyörű unokával Fannikával és Benedekkel. Ez után úgy döntött a család, hogy végleg letelepedünk Lovasberénybe. Könnyen beilleszkedtünk a falu életébe, vérkeringésébe, nagyon hamar megszerettük ezt a falut, amely mindent megadott amire vágytam. A lányaim néptáncoltak, én is minden rendezvényen, programon szívesen részt vettem, azóta már ők is megtalálták párjukat Lovasberényben. Tavaly júniusba az Édes Pihenő Idősek otthona vezetője, Hajnika megkeresett szükség lenne a segítségemre , amire rögtön igent mondtam, és azóta is itt dolgozok. Segítem az otthon lakóinak életét, gondozását, méltó alázattal szeretettel, elhivatottsággal. Ott igazán szembesültem az idős kor szépségeivel, és sajátosságaival.

Végül szintén egy Wass Albert gondolattal zárom: „Mert az a Magyarország, amit én megismertem, ezer kis hibája mellett is magába hordozta a nagyság és méltóság minden jelét”

A következő láncszemként felkérném: Mósa Istvánt. Beszéljen magáról, családjáról. Miért Lovasberényt választotta otthonául? Fiatalemberként, hogy látja a fiatal családok életét? Mi a véleménye hogyan lehetne felpezsdíteni a falu életét?

 

 

 

    delego

Következő lapzárta időpontja:

2021.
április 22.

regi

egyszazalek

 

banko

 

termofold

 

gecs

 

 

 

 

  hazi            human