2020. október

Mindenki a legjobbat szeretné biztosítani gyermeke számára a kiválasztott óvodában is. Inspiráló környezetet, ami segíti a fejlődést, családias légkört, játszótársakat.

 

Kétféle óvoda típust különböztetünk meg összetételt illetően:

1. Homogén óvodai csoportnak nevezzük az azonos korú gyerekekből álló csapatot. A csoport minden tagja ugyanabban a nevelési évben kezdi az óvodát, amelyben betöltik a harmadik életévüket. Óvodai éveiken együtt vonulnak végig, kiscsoport, középső, majd nagycsoport után együtt ballagnak és mennek iskolába.

2. A heterogén csoportban ezzel szemben kevert a gyerekek életkora, óvodát kezdő kiscsoportos korú apróságtól a már fél lábbal suliba járó nagyobbacskáig. Ezt a formát nevezzük vegyes életkorú csoportnak.

Az újabb javaslatok az oktatásban azt célozzák meg, hogy az óvoda egy családbarát, a családi nevelést kiegészítő, ahhoz hasonlatos dolog legyen. A vegyes életkorú csoport ennek a feltételnek jobban megfelel, mint a régi rendszer, az azonos életkorú gyermekekkel.

Sok szülőt az rettenti el a vegyes csoporttól, hogy kisebb gyermekét féltenie kell a nagyobbaktól, az idősebb lurkót pedig attól, hogy visszahúzzák a fejlődésben a nála fiatalabbak.

A világ most olyan fejlődésen megy át, ami alapján feltételezzük, hogy a jövő embere akkor fog tudni jól érvényesülni, ha együttműködő, rugalmas, jól kommunikál, igazi kreatív csapatjátékos. A vegyes csoport pedig ebből a szempontból a lehető legéletközelibb a szociális készségek fejlesztéséhez. A kicsik látják maguk előtt a jó példát, motiváltak, a nagyobbak pedig türelmet, gondoskodást, odafigyelést tanulnak.

Óvodánkban vegyes életkorú gyerekek nevelésével foglalkozunk. Mivel az életre nevelünk, így nem kérdés, hogy ezt a fajta csoport összetételt tartjuk a legéletszerűbbnek.

Már maguk a mindennapok, a folyamatos napirend kialakítása is jobban hasonlít egy családias közeghez, mint egy intézményes neveléshez.

1. Természetesebb, megnyugtatóbb közeg. A csoportnak csak egyharmada „új” az év elején. Ez az egyharmad szorong, netalán sírdogál a szülők távozásakor, míg a kétharmad már felszabadultan és a lehetőségeket jól ismerve játszik. Ezt látva hamarosan magával ragadja az újonnan jötteket is. Megszokott az is, hogy a már „régi óvodások” pátyolgatják, dajkálják újonnan jött kispajtásukat. Ez természetes folyamat, hiszen ők is ezt érezték, látták az óvónéniktől és a nagyobbaktól, amikor ők kerültek a csoportba.

2. Tudjuk, hogy az óvodások spontán utánzással tanulnak, és erre jó mintákat ad az óvónő is, de ha gyerekektől is látja és hallja ugyanazt, az utánzás bátrabb lesz, könnyedebb és gyorsabb. A vegyes csoportban nevelődő gyermekek jellemzően fogékonyabbá válnak a toleranciára, nagymértékben fejlődik empátiás készségük, segítő-gondoskodó magatartásuk.

3. Itt sokkal nagyobb érzelmi biztonságban töltik három-négy óvodai évüket, hiszen óvónőik, dadusaik nem változnak akkor sem, ha ők nem mennek iskolába, csak egy évvel később. Nincsenek feszültségek, hogy ki, mikor, milyen csoportba kerüljön, netán melyiket ismételje. Stabil érzelmi beágyazódást ígér.

4. Az is segít, hogy nemegyszer a gyerekek testvérei is megjelennek a csoportban, vagy ha nem, a helyzet akkor is „családias” a különböző életkorú gyerekek együttélésével.

Kicsik és nagyok együtt?

Ebben a csoportformában érvényesítjük „az együtt és külön elvét”, amely rugalmasan igazodik a gyermekek egyéni igényeihez. A kicsikre jellemző, hogy önállóbbak, vonzzák őket a nagyobbak tevékenységei, előbb ügyesednek. Nem jelent majd később problémát akár a kötött tevékenységeken való részvétel sem, mert látják, hogy a nagyoknak olyan „teendőik” vannak, amin látszik, hogy szívesen vesznek részt. Van idejük a kicsiknek „felkészülni” arra, hogy majd az ő életükben is eljön ez az idő, de addig csak akkor vesznek részt benne, amikor késztetést éreznek rá.

Természetes módon van jelen az eltérő fejlettség is. Az életkori lemaradásokat csak az óvónő észleli, és ehhez igazítja a fejlesztési lehetőségeket. A gyermekek így észrevétlenül hozhatják be lemaradásukat, és azt nem kudarcként élik meg.

Végül is fontos tudni, hogy az óvoda feladata nem az, hogy iskolára készítsen elő, hanem az, hogy az óvodáskorú gyerekeknek a lehető legkedvezőbb - és ezáltal legfejlesztőbb - környezetet biztosítsa sok szabad játékkal, spontán utánzási lehetőségekkel. Az iskolába soha nem kész iskolások mennek, hanem mindig óvodások, akik a következő egy-két évben lesznek iskolaéretté nagy egyéni különbséggel!

Így az óvodai évek valódi élménnyé válhatnak, melyre a gyermek is és mi magunk is boldogan emlékszünk majd vissza.

Vidákovics Dezsőné

 

Következő lapzárta időpontja:

2024.

március 22.

 

termofold

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human