Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

A zsidók megtelepedése II.

Uradalom és hitközség kapcsolatának újabb szabályozása 1798-ban, Cziráky Antal földesúr birtokigazgatása alatt következett be. Az 1775-ben megkötött szerződést újabb privilégiumlevél kiadásával módosította. Megerősítette elődeinek azon gyakorlatát, amely vallásszabadságot biztosított és teremtett olyan helyzetet, hogy a három felekezet hívei: katolikusok, reformátusok, zsidók egymás vallását tiszteletben tartva jelentős konfliktus nélkül éltek a mezővárosban. A kiváltságlevél főbb pontjai:

1. A vallásszabadság. A lovasberényi zsidó község minden tagja háborítatlanul gyakorolhatta vallását. Saját zsinagógájában tarthatta a rabbi az istentiszteletet, a talmudmagyarázatot. Ez utóbbit végezhette a rabbi segédje vagy a segédtanító is. Saját temetőjükben temetkezhettek. A közösség maga választotta a vallási szolgálathoz szükséges többi személyt is: a templomi és jótékonysági elöljárót, a zsidó mészárost, a sírásót. Sátoros ünnepeken és pünkösdkor az urasági erdőben díjtalanul gallyat szedhettek. Használhatták rituális fürdőjüket is.

2. A zsidó község igazgatása. Elöljáróságát a község maga választotta, tehát autonómiát élvezett, csupán a zsidóbíró választásakor érvényesíthette akaratát a földesúr. A kijelölt három személy nevét - köztük az egyik mindig a volt bíró - írásban terjesztették be a földesúrnak, s a jelöltek közül ő választotta ki a bírót. Az esküdtek közül legalább háromnak érteni kellett az ügy-vitelhez. Ez mindkét fél érdekében állott: így biztosították a za-vartalan adminisztrációt. A három esküdt feladata az urasági parancsok, rendelkezések közzététele a templomban, majd ezek jegyzőkönyvezése volt. A hitközség szabadon választotta a tizenegyek és a tizenhetek, illetve húszak testületét, akik az igazgatásban és a bíráskodásban segítették a bírót.

3. A bíráskodás és a jogszolgáltatás. A vallási szokás szerint vitás kérdésekben a bíró vagy a rabbi döntött, akár zsidó és zsidó, akár keresztény és zsidó közt került sor perre. Az elsőfokú hatóság döntése ellen a felek a földesúrhoz - 1 forint lefizetése ellenében - fellebbezhettek. Kisebb ügyekben a tizenegyek, fontosabbakban a tizenhetek, illetve húszak testülete döntött. Ha ezt a község jóváhagyta, a határozatot mindenki köteles volt megtartani. A keresztény község bírája nem rendelkezhetett a zsidók felett. A zsidóbíró fogsággal is büntethetett, ehhez igénybe vehette az urasági hajdúk segítségét. Testi fenyítés tiltotta az idegen tolvaj zsidó befogadását, a lopott áru elrejtését, értékesítését. A helybeli zsidó község rendbontóit vagy az urasági, illetve elöljárósági parancs megszegőit először megintették, másodszor pénzbüntetésre vagy testi fenyítésre ítélték, harmadszor kitiltották a helyi községből.

4. Földesúri kiváltságok és szabadságok. A zsidó községnek a földesúr saját vendéglőt engedélyezett kóser bor készítésére és árusítására. Övé a bormérés joga is, a földesúr hordóiban, a szokott áron, helyben és másutt csak zsidók adhattak el sört. Hasonló a rozsólis árusításának engedélyezése. Viszont 10 dukát büntetés terhe mellett tilos volt a pálinkamérés és kereskedés. Kóser húsról a helybeli mészárosnak kellett gondoskodnia, különben a zsidók bárhol beszerezhették.

Összeállította Szűcs Józsefné

Következő lapzárta időpontja:

2022.
szeptember 20.

 

termofold

gecs

hpdesign

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human