csicsergo

Kicsi vagyok én, majd megnövök én…

Elmondhatjuk, hogy a 2020-as év minden volt, csak szokványos nem. Ennek ellenére elballagtak nagycsoportosaink, és szeptembertől iskolások lettek. A helyükre viszont megérkeztek a „kicsi Macisok”, vagyis az új kiscsoportosok.

A járványhelyzet már a beszoktatásnál kihívások elé állította az óvoda dolgozóit: hogyan oldjuk meg azt, hogy a jól működő zsiliprendszer és a látogatók létszámának korlátozása mellett leendő kiscsoportosaink számára is megkönnyítsük az óvodába történő beilleszkedést? Mivel az akkori szabályok megengedték, így az udvari beszoktatás mellett döntöttünk: a hivatalos ovikezdést megelőző három munkanap a kicsik – szüleikkel együtt – a nagykapun keresztül érkeztek meg az óvoda udvarára. Itt megismerkedtek leendő óvónőikkel, dajka nénijükkel és a nevelő munkát segítő pedagógiai asszisztenssel. Felfedezhették szüleik biztonságot adó jelenléte mellett az óvoda udvari játékait, ismerkedhettek egymással (szülők, gyerekek egyaránt). Az égiek is kegyesek voltak hozzánk, hisz mindhárom napon csodás volt az idő.

Aztán eljött az a bizonyos hétfő, amit azért szülő és gyermek is egészséges izgalommal várt (pedig igyekeztünk a kedves szülőket megnyugtatni, megismertetni őket is az óvodai élettel, és válaszolni a felmerülő kérdésekre egy jó hangulatú, szintén udvari szülői értekezleten). Az ovi bejárata előtt búcsút vettek az anyukák-apukák a kis Macisoktól, akiket valamelyik óvó néni vett át a csoportos dajka néni és a pedagógiai asszisztensünk segítségével. Segítettünk a Macisoknak „beköltözni”: megmutattuk, hogy a folyosón hol lesz a jelük, ahol a ruhájukat, váltócipőjüket találják, majd átöltözés és kézmosás után bejöhettek a csoportba. A kezdeti megszeppenés, sírdogálás helyét hamar átvette az egészséges kíváncsiság, felfedezték a csoportban található játékokat. Nagy sikert aratott a babakonyha, a vasút és a rengeteg autó (versenyautó, kukásautó, kombájn, traktor). Azért persze az első időszakban voltak sírdogálások, ki könnyebben, ki nehezebben vette a szülőtől való elválást. Akik bölcsibe jártak, hamarabb beilleszkedtek, hisz ők már tudták azt, amit a többiek csak rendszeres megtapasztalás útján tanultak meg: igaz, hogy itt kell maradni az oviban, de anya vagy apa délután mindig értük jön.

Azóta eltelt öt hónap. Igaz, hogy a szünetek, betegségek miatt néha olyan, mintha ismét beszoknának az oviba, de ez egyre könnyebben megy: ismerik az óvodai életet, az ehhez tartozó szabályokat, szeretik az őket gondozó felnőtteket. Ezek a gyermekek nem a megszokott módon és a hagyományos keretek közt kezdték az óvodát, de igyekeztünk mindent megtenni, hogy megkönnyítsük számukra életük fontos mérföldkövéhez érve az ezzel járó változásokat. Az élet hozta nehézségek ellenére is magabiztos, jó kedélyű, eleven kis csapattá kovácsolódtunk. Reméljük, ez mindig így marad!

Macis nevelők nevében: Lovas Mária

Következő lapzárta időpontja:

2024.

március 22.

 

termofold

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human