2022. augusztus

A Perhentian Kft. fafeldolgozáshoz kapcsolódó gépeket, egy Woodmizer típusú rönkhasító (gatter) gépet és egy Urban TR75 típusú ágaprító gépet helyezett üzembe Lovasberényben. A gépek az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásával kerültek megvásárlásra. A támogatás összege 4,44 millió forint.

Szolgáltatásaink keretében 7,5 méternél nem hosszabb rönkök fűrészelését vállaljuk a megrendelő igényeinek megfelelően szabványos, vagy attól eltérő méretű épületfára. Termékkínálatunkban gerendák, pallók, szélezett és szélezetlen deszkák egyaránt megtalálhatók. Az ágaprító géppel 6-10 cm-re darabolt tűzifát állítunk elő 6-8 cm vastag ágakból.

Helyszín: Lovasberény, Kékholló Tanya
Kapcsolat: +36209584702
www.agatapritunk.hu


KÖSZÖNJÜK A MAGYAR ÁLLAM ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TÁMOGATÁSÁT.

sz20

Tisztelt Olvasó!

Közel 20 évig volt jelen az újságban recept rovat, melyben az Önök által beküldött levesek, főételek, sütemények receptjeit közöltük. Aztán az internet terjedése miatt kérték, hogy inkább Lovasberényről, lovasberényiekről szóljon az újság, ne letöltött recepteket osszunk meg.

Most olvasói kérésre újraindul a rovat, amennyiben az aktuális témák mellett a terjedelem megengedi. Kérjük, küldjenek olyan recepteket, amit szívesen főznek, saját ötleteket is tartalmaznak, akár diétás kategóriában is. Várunk takarékos, maradékmentő vagy befőzési ötleteket is.

Kérjük ne az internetről letöltött recept legyen. Köszönjük!

Töltött pompos

2015-ben járt Lovasberényben az Ízőrzők stábja, amely a helyi ételeket hivatott bemutatni. Itt készült el a Töltött pompos, melyet Krencz Ferencné Írcsi készített el az adásban. Szeretnénk, hogy minél többen megismerjék és elkészítsék ezt az egyszerű, de finom ételt.

Hozzávalók: 80 dkg liszt, 5 dkg élesztő, 1 dl étolaj, 2 mokkáskanál cukor, fél dl tej, öt és fél dl víz, 3 teáskanál só, 2 evőkanál sertészsír. A töltelékhez: 40 dkg füstölt sonka, 40 dkg füstölt kolbász.

A tejhez fél deci langyos vizet öntünk, beletesszük a cukrot, hozzámorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk megkelni.

A lisztet tálba tesszük, elkeverjük a sóval, hozzáadjuk az étolajat, a megkelt élesztőt, és a többi langyos vízzel laza, szinte nokedli tészta állagú anyagot dagasztunk. Szép simára, hólyagosra kidolgozzuk, liszttel körbeszórjuk, és konyharuhával letakarva harminc percig kelesztjük.

Közben a kolbászt vékony karikákra, a sonkát csíkokra vágjuk.

A tepsit alaposan átkenjük zsírral.

A megkelt tésztát lisztezett deszkán kettéválasztjuk, és cipókat készítünk belőle. Az elsőt tepsi nagyságúra kisodorjuk, és beleborítjuk a sütőforma aljába. Olvasztott zsírral megkenjük, majd megszórjuk sonkával, és megrakjuk kolbászkarikákkal is.

Ezután a második cipót is elnyújtjuk, és beborítjuk vele a pomposunkat. Ezt is átkenjük zsírral, majd villával átszurkáljuk, és előmelegített sütőben kb. negyven perc alatt megsütjük. Kockákra vágva kínáljuk.

 

A mezőváros évtizedei a kiegyezésig

1860 őszén az abszolutizmus felszámolásában szerepet vállalt Cziráky János gróf, akit az uralkodó Fejér vármegye főispánjává nevezett ki. Az aulikus elveket valló politikus pályáján változást az 1850-es évek elnyomó, magyarellenes politikai gyakorlata eredményezett. 1855-től visszavonult, a passzív ellenállást választotta. Cziráky János 1818. december 29-én Budán született. Apja Cziráky Antal, anyja Batthyány Mária. Pesten végezte gimnáziumi és jogi tanulmányait. Tanárai között volt Horvát István, a történettudós jelentős hatást gyakorolt az ifjú grófra. Elsajátította a francia és az olasz nyelvet. 1838-ban megszerezte a jogi doktorátust, s ugyanebben az évben apjával külföldi úton vett részt. Fejér megye politikai életében a konzervatívok oldalán vett részt (apja 1825-től 1846-ig a megye főispánja), majd Bécsben a Magyar Kancellárián fogalmazó. 1845-től 1848 októberéig bíró a Királyi Táblán. 1848 őszén a politikai küzdelmekből visszavonult. 1850-ben vállalt császári hivatalt, ismét Bécsben, a legfelsőbb törvényszék elnöke, megsokallva az absztolutista kormányzati módszereket, 1855-ben birtokaira vonult vissza. Családjával Pozsonyban és Lovasberényben tartózkodott. Dezasse Lujza grófnővel kötött házasságából 5 gyermek született: 1847-ben Konstancia, 1848-ban Lujza, 1850-ben Antal, 1852-ben Béla, 1854-ben János. 1860 őszén a nemzeti mozgalom a politikai küzdőtérre szólította. Fejér vármegye főispánjává nevezte ki I. Ferenc József. Cziráky János nem a konzervatív erők, hanem a nemzet és az uralkodó közötti kiegyezés képviseletében lépett fel. Elnöke lett az 1861. december 17-én megalakult önkormányzati testületnek, a megyei bizottmánynak.

A mezőváros lakói közül a testület tagja lett: Prifak József katolikus lelkész, Szombathy Lajos református lelkész, Farkas György az uradalom gazdasági intézője, Elbert Antal, Árvái Gyula, Csoknyai István, Móri Ferenc, Papp Mihály és Szabó Péter.
A szabadságharc leverését követő két évtized a mezőváros lakosságának életében két területen járt eredménnyel: 1858-ban befejeződött az úrbérrendezés (a szőlődézsma megváltására 1868-ban került sor), feudális kötöttségektől mentes, szabad paraszti gazdaságok alakultak ki, s 1867-ben, a kiegyezés évében megvalósult a zsidó lakosság egyenjogúsága is.

Önkormányzat, a helyi társadalom önszerveződése

Lovasberény közigazgatásában, a helyi társadalom önszerveződésében a kiegyezést követően alapvető változások következtek be. Az önkormányzat kereteit az alaptörvények, az 1871:18.tc. és az 1886:22 te, a helyi társadalom önszerveződésének folyamatát a gazdasági, közbiztonsági és kulturális egyesületek határozták meg. Az 1871. és 1886. évi községi törvények alapján Lovasberény nagyközségi státust kapott, azaz egymaga látta el a községre rótt szervezeti és költségvetési feladatokat. Felügyeleti hatósága a Székesfehérvári járás főszolgabírája. Közvetítésével érintkeztek a vármegyével, és a főszolgabíró volt az elsőfokú közigazgatási hatóság valamint a kihágási bíró is.

A községi törvények végrehajtásának másfél évtizedében Lovasberény lakosainak létszáma 3933, a lakóházaké 590, területe 10 423 kat. hold és 194 négyszögöl. Területéhez tartozott: Antal-major, Lujzamajor, Máriavölgy és Lászlólak(major) területe. Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és az elöljáróság látta el. Tevékenységüket a községi segéd- és szolgaszemélyzet egészítette ki.

Összeállította Szűcs Józsefné

tamogato

Folytatva a hagyományokat, idén nyárra megint szerveztünk egyházközségi kirándulást. Ismét sikerült egy kis pénzt nyernünk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiírt pályázaton (ezúton is köszönjük szépen), így valamelyest csökkenteni tudtuk a részvételi díjat.

Szép, meleg napnak ígérkezett az a szombat, június 25-e, amikorra meghirdettük a kirándulást. Nem egészen a tervek szerint ment minden ezen a napon (sőt már a tervezés során sem), de így utólag azt mondhatjuk, ez így volt jó.

Első úti célunk Vác volt. A tervek szerint kisvonattal jártuk volna körbe a várost, le is foglaltuk, de rajtunk kívül álló okok miatt sajnos ez nem jött össze, úgyhogy indulás előtt pár nappal módosítani kellett a programot. (Hozzáteszem, már maga Vác is egy módosítás révén került be a programba…) De sebaj, megoldottuk. Városnézés helyett bejelentkeztünk a Tragor Ignác Múzeumba, ahol a csoport nagy létszámára való tekintettel két részletben, idegenvezetéssel megtekintettük az Ars Memorandi – Kapuk a múltra című várostörténeti kiállítást, mely Vác történetét a török kiűzésétől a 19. század elejéig mutatja be, a társadalomra, az életmódra helyezve a hangsúlyt. Míg a csoport egyik fele a város fejlődését követte nyomon, addig a másik egy középkori pincében egy meglehetősen érdekes látványosságnak lehetett szemtanúja. Ez a Memento Mori (Emlékezz a halálra!) kiállítás. A domonkos templom restaurálásakor 1994-ben a befalazott kriptában találtak 262 db, 18. századi, többnyire jó állapotú koporsót, benne a különleges klímának köszönhetően jó állapotban fennmaradt, spontán mumifikálódott váci polgárok maradványaival, akik közül sokakat azonosítani is tudtak. Az itt feltárt lelet-együttes az eddigi legnagyobb és legépebben fennmaradt magyarországi kriptatemetkezés, mely európai, sőt világviszonylatban is jelentős, felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti kincs. A kiállítás keretein belül láthattunk festett, színes koporsókat, rajtuk különféle vallásos és halálszimbólumokkal, a bennük talált szakrális tárgyakat (feszületeket, rózsafüzéreket), illetve három üvegkoporsót, melyben egy szabómester, egy polgárasszony és egy kislány mumifikálódott teste nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben.

Mindezen élmények után szabadprogram következett volna… ha maradt volna rá idő. De mivel a múzeum nem nyitott ki időben, nem akkorra vártak bennünket, és nem ekkora létszámmal (függetlenül attól, hogy minden előre egyeztetve volt…), így lényegesen megcsúsztunk, úgyhogy már csak egy gyors kávéra maradt idő, mert már várt bennünket a finom ebéd Kismaroson.

Nem tudom megmondani, hány étterem, falatozó, kifőzde honlapját megnéztük, mire találtunk egy olyan vendéglőt a Dunának azon az oldalán, ahol fogadni tudnak bennünket, le tudnak ültetni ennyi embert és teljesen elfogadhatóak az árak. De sikerült! És nem csalódtunk! Nagyon finom és bőséges volt az ebéd, kellemes a környezet (a teraszon terítettek nekünk), élő zene (szombat délben!), az étterem mögött egy kis patak csörgedezik, és nagyon hangulatos a hátsó rész kialakítása. Úgyhogy aki azon a környéken jár, mindenképpen térjen be az Öreg Morgó Étterembe! Ezúton is köszönjük a kedves fogadtatást és az udvarias kiszolgálást!

Ebéd után nem volt könnyű útra kelni (gondolom, az érzést mindenki ismeri), úgyhogy már javában Zebegényben kellett volna lennünk, mire továbbindultunk. Ráadásul a korábbi esőzések és a támfal leomlása miatt a 12-es főút egy elég hosszú szakasza félpályán le volt zárva, jelzőlámpás irányítás mellett, szóval megint újratervezés.

A Havas Boldogasszony templomot szerettük volna megnézni elsőként, be is jelentkeztünk, fogadtak is volna minket, de egy esküvő miatt időben oda kellett volna érnünk, ami nem jött össze, és mire a násznép elment, és indulás előtt lett volna egy kis időnk, addigra zárták a templomot, úgyhogy csak egy pillantást tudtunk vetni a szecessziós stílusban, Kós Károly tervei alapján készült belső térre. Na, de a többi látnivalót azért megnéztük szabadprogram keretében. Az Országzászló és Trianon emlékmű felé vettük az irányt a Kálvária-hegyre, ahová egy kiépített szerpentin vezet fel. Az emlékhely-együttes végén található az 1853-ban, klasszicista stílusban épült Kálvária-kápolna. Ez zárja a meredek terepre épített, domborművel ellátott, 9 stációból álló kálváriát, melynek a 10-13. stációképe a kápolna oldalán található, a 14. pedig a kápolnában. Innen pár lépésnyire épült fel 2015-ben a Kós Károly kilátó. A vörösfenyő torony alsó része székely kaput formáz, ezzel is tisztelegve az építész erdélyi származása előtt, oldalról nézve pedig leginkább templomra hasonlít. A kilátóról festői panoráma nyílik Zebegényre, a Dunakanyarra és a Pilisre.

Következő és egyben fő úti célunk Márianosztra volt, a Magyarok Nagyasszonya Bazilika, ahol András testvér, pálos rendi szerzetes fogadott bennünket. Röviden ismertette a rend, illetve a jelenleg is fegyházként működő kolostor történetét, bemutatta a templomot, külön kiemelve a főoltáron található Czestochowa-i Fekete Madonna kegyképet, majd közösen elimádkoztuk a rózsafüzért, volt gyónási lehetőség, a szentmise keretében pedig hálát adtunk mindazért, ami aznap történt velünk. A végén régi hagyomány szerint megkerültük a főoltárt, melynek hátoldalában helyezték el Szent Verekundisz és Szent Szeverin római vértanúk ereklyéjét a templom felszentelésekor.

Azt hiszem, sikerült méltó módon lezárni a napot, és megint szép élményekkel gazdagodva, kellemesen elfáradva térhettünk haza. A hagyományt nem szeretnénk megszakítani, úgyhogy a tervek szerint jövőre ismét útra kelünk.

Mohl Katalin

Következő lapzárta időpontja:

2022.
szeptember 20.

 

termofold

gecs

hpdesign

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human