kalocsa

Vettem a szőlőhegy alján a mélyúton egy kis házat, a barátaim azt mondták, hogy ne foglalkozzak vele sokat, mert úgysem maradok itt. Ennek 15 éve már, és el sem tudnám képzelni azt, hogy máshol éljek.

Köszönöm Balázsnak a felkérést és a lehetőséget!

Mivel nem Lovasberényről származom, így mindig különös érdeklődéssel olvastam az itt élő emberek élettörténeteit az újságban, ezzel mindig egy kicsit jobban megismerve a falut és annak lakóit.

Nagykőrösön születtem, ott nevelkedtem 14 éves koromig, amikor Budapestre kerültem középiskolába. Nagykőrös az alföldi elhelyezkedésére tekintettel teljesen más földrajzi adottságokkal rendelkezik, mint Lovasberény. Ha arra járok a mai napig látom és érzem a síkság és a dunántúli dombság különbségét, gyakran vitatkoznak is velem az itteni barátaim, nem értik, hogy lehet azt a sík vidéket is szépnek látni, én ettől függetlenül mindkettőt szeretem.

Édesapám állatorvos volt, de nagyon fiatal koromban meghalt, így tanítónő anyukám nevelt a nővéremmel együtt, sajnos már a nővérem sincs velünk. Gyerekkoromban a városban megtalálható minden sportolási lehetőséget kipróbáltam, és mint a legtöbb fiú akkoriban, én is a focinál kötöttem ki végül. A nyolcadik osztály elvégzése után volt egy tehetségkutató, ahonnan egy budapesti labdarúgó csapat leszerződtetett, így pár nap alatt kellett eldönteni, hogy a gimnázium helyett milyen iskolába menjek és milyen szakmát válasszak. Végül építész lettem.

A főiskola és katonaság után nem sokkal megnősültem. Egy évfolyamtársammal házasodtunk össze, és hamarosan megszülettek gyermekeink, Helga és Dávid. Budapest kertvárosi részén éltünk és neveltük fel a gyerekeinket, én saját építőipari céget vezettem. Nagyon szép és boldog időszaka volt az életemnek. Évekkel később elváltunk feleségemmel, ekkor már felnőttek a gyerekek. Lányomból később orvos, fiamból pedig ügyvéd lett.

Ebben az időszakban találtam Lovasberényre teljesen véletlenül, de megfogott benne az emberek közvetlensége, a hely szépsége és nyugalma. Vettem a szőlőhegy alján a mélyúton egy kis házat, a barátaim azt mondták, hogy ne foglalkozzak vele sokat, mert úgysem maradok itt. Ennek 15 éve már, és el sem tudnám képzelni azt, hogy máshol éljek.

Építésvezetőként a munkavégzés helye mindig máshol van, ezért sokat kell utaznom, de ebben a nyugalmas környezetben és a kertemben tudok pihenni és feltöltődni. Leggyakrabban Budapesten dolgozom, de mióta Berényben élek, dolgoztam már Veszprémben, Pakson, Nyíregyházán, Bicskén és most a Csákvári Református Óvoda építését vezetem.

Időközben unokáim is születtek. Lányom Németországban él, ezért Alex unokámmal sajnos ritkábban tudok találkozni, főleg a pandémiás időszakban. Nagy örömömre fiamék az itt eltöltött hétvégék és nyaralások alatt szintén beleszerettek ebbe a környezetbe, és két éve úgy határoztak, hogy ideköltöznek Lovasberénybe és építkezésbe fogtak. Így a jövőben a két kisunokámmal, Millával és Maximmal szinte minden nap találkozhatok és részt vehetek az életükben. Milla unokám pedig szeptembertől a berényi óvodába fog járni.

Az itt töltött 15 év alatt nagyon sok ismerősöm és barátom lett a faluban, aminek nagyon örülök. Igyekszem részt venni a helyi programokon, voltam már zsűritag és érmes is a berényi borversenyen, helyezést értem el a falunapi főzőversenyen és nagyon szimpatikusnak tartom az elmúlt időszakban megvalósításra és megrendezésre került programokat és fejlesztéseket.

Itt Lovasberényben tapasztaltam meg azt is, hogy tényleg milyen sokat érnek a jó szomszédok, akikre számíthat az ember. Ezért szeretném felkérni következő láncszemnek Kasza Brigit, aki családjával szintén abban az évben költözött ide, amikor én. Meséljék el, ők milyennek látják az itt töltött időt?

 

Következő lapzárta időpontja:

2021.
július 20.

grill

 

termofold

 

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human