A járvány idején óvodánk folyamatosan nyitva tartott, ezzel is támogatva a munkába járó szülőket. Május 25-től mindenki számára lehetőség nyílt, hogy gyermekét újra hozhassa.

Mivel a gyerekek elszoktak a rendszeres óvodába járástól, a napirendtől, a korábban kialakított szabály, és szokásrendszertől, így újra fel kellett eleveníteni azokat. Nagyon örültek a pajtásaiknak és annak, hogy újra együtt lehetnek. Mi felnőttek is rácsodálkoztunk arra, hogy milyen sokat nőttek, okosodtak, ügyesedtek a kényszerpihenő alatt.

Az iskolai nyári szünettel együtt nálunk a Reménység Óvodában is elkezdődött a nyári élet. Ez azt is jelenti, hogy a napirendünkben már nem annyira a kötöttségek jelennek meg, hanem leginkább az udvaron, a szabad levegőn való tartózkodás. A napi tevékenységeket is ott valósítjuk meg (mozgás, ének-zene, mesélés, ábrázolás, barkácsolás).
Időjárástól függően olyan elfoglaltság is megengedett, ami máskor, más évszakban nem. Nem volt kánikula, így ez kedvezett a szabadban kialakított játékoknak. Belakhattuk az egész udvart, függetlenül a napsütéstől.

Ha szeles idők jártak, akkor előre hajtogatott papírrepülőt bocsájtottunk útjára. Ha melegebben sütött a nap, akkor a víz és a homok kapott főszerepet SÁR képében. Az új homokozó játékoknak is nagyon örültek. Homokvár építéshez (lapát, vödör szita, várépítő forma) használtuk őket, a cukrászda létrejöttében pedig a fagyis készlet volt segítségükre.

Mindenki megtalálhatta a neki legkedvesebb nyári elfoglaltságot. A gyümölcs is sokkal jobban esett a szabadban, a kispadon ülve (eper, cseresznye, meggy, dinnye, sárgabarack stb). Köszönjük a szülőknek, hogy a behozott finomságokkal hozzájárultak a vitaminpótláshoz!

Tovább ismerkedtünk a körülöttünk fellelhető gyógynövényekkel is (levendula, citromfű stb.). Gyűjtés, szárítás közben arról beszélgettünk, milyen fontos ezeknek a növényeknek a begyűjtése, mivel gondolnunk kell a téli „betegesebb” időszakra is. A délutáni pihenéshez „álompárnát” készítettünk, melybe szintén ezeket a növényeket töltöttük.

Hogy tovább fokozzuk a nyári, „tábori” hangulatot, nem a csoportszobában pihentek ebéd után a gyerekek, hanem a gyülekezeti terem hűvös helyiségét rendeztük be számukra.

Vidákovics Dezsőné