Ha összejövünk, az a kezdet. Ha összetartunk, az a haladás. Ha összefogunk az a siker!
Március 17-én, az utolsó könyvtár nyitvatartási napon hatalmas ambíciókkal vettem elő a varrógépet és tettem le Sziliné Besszer Marika elé, mondván, hogy maszkokat fogunk varrni! Mert akkorra már átlépte az országhatárt a világjárvány, a most már mindenki által ismert Korona-vírus, más néven COVID19, és hirtelen egyik pillanatról a másikra elengedhetetlen szükségletté váltak a kezeket fedő kesztyűk és az orrokat, valamint szájakat védő maszkok, amik másodpercek alatt váltak hiánycikké országszerte. Szó mi szó, március 17-én a lovasberényi Róna József Művelődési Ház könyvtárszobájában rendületlenül szabtam Marika keze alá a varrni való maszkokat. Aznap délután én is odaültem a gép mögé, és közel másfél óra alatt le is varrtam az első, saját készítésű szájmaszkomat.
Aznap 11 darab maszk készült a lovasberényi Róna József Művelődési Házban. Hazavittem a varrógépet, és amikor csak időm engedte, használtam. Küzdöttem a tűvel, a cérnával, az anyaggal, és a varrni tanulás minden nehézségével. Ekkor már tudtam, hogy egyedül nem fog menni. Mert hiába készültek napi szinten a dupla rétegű anyagmaszkok, percről percre nagyobb volt az igény.
Segítségre volt szükségem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora támogatást kapok. A közösségi oldalon való segítségkérés után sorba jelentkeztek a varrónők, hogy idejüket nem sajnálva beálljanak mögém vagy mellém a csatasorba, és ha kell, éjt nappallá téve is, de dolgoznak a lovasberényiek egészségéért. Határné Jutka, a Sziporka Text Bt. tulajdonosa elképzelhetetlen mennyiségű anyaggal támogatta a csapatot, Lovasberény Község Önkormányzata pedig több, mint 1300 méter gumit vásárolt azért, hogy a korábban egyszerű boltba járás is biztonságosabb legyen a helyiek számára. Az első nap érezhető volt az így is hatalmas teljesítmény után, hogy a hirtelen kis közösséggé vált csoport még többet elbírna, de valami még hiányzott. Ekkor bátorkodtam még segítséget kérni. Mert hiányzott valami, az anyagok, a gumik és varrónők mellől, vagyis inkább valakik. Az anyagokat szabó hölgyekkel lett teljes, és vált csapattá a kis közösségünk.
Nincsenek szavak! Úgy voltunk egy csapat, hogy szinte sosem találkoztunk. Mert a Szabó-Varró Angyalok között én voltam a kapocs: a szállító, az ellátó, a rohanó; és a Szabó-Varró Angyalok és én közöttem pedig sokszor a kerítés, a kapu, az ablakpárkány, vagy egy apró fácska erősebb ága volt az összeköttetés. Csak fel-, s leakasztottam a szabni való anyagokkal teli szatyrokat, a kiszabott méreteket, esténként sötétedés után pedig a kész maszkokért siettem. Eleinte a boltokban, később otthon, esténként csomagoltunk, majd újabb segítségeket igénybe véve, minden háztartásba eljuttattuk a mosható és vasalható szájmaszkokat.
9 nap alatt, 3934 db maszkot varrtak meg a lovasberényi Szabó-Varró Angyalok, és végül a következő napokban ez a szám kikerekedett 4000 db-ra. Elakad a szavam, ha azokra a pillanatokra gondolok, mikor esténként sorban érkeztek az aznap megvarrott darabszámok, és az Excel táblázatom alsó rubrikája összesítette a beírt mennyiségeket. Elakad a szavam, ha arra gondolok, hogy több, mint 50 ember dolgozott időt és energiát nem sajnálva ismerőseink, barátaink, családtagjaink egészségéért, önzetlenül, egy köszönömért. Elakad a szavam, ha arra gondolok, hogy egyetlen pihenő nap után újra felkerestem a Szabó-Varró Angyalokat, mert Pákozdnak is szüksége volt ránk, és ők azt mondták, ha indulok, velem jönnek a csatába! Elakad a szavam, ha arra gondolok, hogy 4000 db lovasberényi maszk után 4 nap alatt 1200 db-ot varrtunk le Pákozdnak! Elakad a szavam, ha arra az összefogásra gondolok, aminek nemcsak szem- és fültanúja, de velejéig részese is lehettem. Köszönöm!
Henry Ford egyszer azt mondta: Ha összejövünk, az a kezdet. Ha összetartunk, az a haladás. Ha összefogunk,az a siker! Mi, lovasberényiek, Lovasberényben, a lovasberényiekért összefogtunk... és sikerült!
Zúgjon a taps a lovasberényi Szabó-Varró Angyaloknak! Köszönjük Nektek!
Fülöp-Weigler Bettina Anna