2020. szeptember

santadr. Sánta Lajos
Lovasberény Díszpolgára

Nagy megtiszteltetés számomra a díszpolgári cím. Külön öröm, hogy szinte egybe esik az aranydiploma átvételével. 1970. szeptember 12-én avattak orvos doktorrá, és ez alkalomból adják át az 50 éves évfordulóra az Arany diplomámat.

Első munkahelyemen – 5 évig – a móri kórházi belgyógyászati osztályán dolgoztam, közben néhány hónapot sebészeten is.

1975-ben belgyógyászatból szakorvosi vizsgát tettem, majd 3 évig Fehérvárcsurgón dolgoztam körzeti orvosként. Onnan költöztünk Lovasberénybe feleségemmel Évával, aki életemben és munkámban ma is hű társam, valamint két kisgyermekünkkel, kik akkor három és egy évesek voltak.

Körzeti orvosi munkámat Lovasberényben 1978. augusztus 7-én kezdtem meg. 1989-ben előírták, hogy – amennyiben nincs 10 éves körzeti gyakorlata – a körzeti orvosnak akkor is háziorvosi szakvizsgát kell tennie, ha már belgyógyász szakorvos is. Ezt 1990-ben tettem le, határidőn belül.

Immár 42 éve élünk Lovasberényben. Munkámat mindig nagy igyekezettel, lelkiismerettel, legjobb tudásom szerint, orvosi eskümhöz híven végeztem és végzem jelenleg is.

Sajnos eközben néhány alkalommal magam is kórházi kezelésre szorultam, bizonyítva, hogy az orvos is ember, ő is lehet beteg.

Ezeknek haszna is volt, mert országos szakintézetekben láthattam a legkorszerűbb gyógymódokat. Ezen tapasztalatok felkeltették érdeklődésemet, hogy utánanézzek új ismereteknek.

A 42 évből bizony az első 15 év nehéz volt, még nem volt központi ügyelet, hétköznapokon folyamatos éjjel-nappali szolgálat volt, hétvégi ügyelet is csak 1987-től. Évekkel később alakult ki a mindennapos munkaidő utáni ügyelet. Akkor telefon csak reggel nyolctól délután 16 óráig volt. 16 óra után csak a posta előtti sürgősségi kurblis telefon állt rendelkezésre, de többnyire nem is működött. A szolgálati lakásban nem volt készenléti telefon. Többször igényeltem, hiába. Sürgős eseteknél a mentők érkezéséig az egyedül dolgozó orvosnak igen nehéz, idegfeszítő munka volt az életmentés.

Legtöbbször a nagyon kedves, segítőkész Mohl Feri bácsiékat keltettem éjszaka, aki postai telefonhálózat szerelő volt, ezért volt állandóra bekötve kurblis készülékkel. Mindig szívesen, zokszó nélkül segített, ha mentő hívásra volt szükség. Kedves feleségével, Teri nénivel sajnos már mindketten régen elmentek, szép kort megérve. Mindig szeretettel gondolok rájuk.

Régi idők elmúltak, hajdan a község utcáin végigmenve, minden háznál tudtam, hogy ott kik laknak. Mára a házak felénél nem tudom, olyan sok az új lakos. Életszerű, hogy az idősek fogynak, némelyek elköltöznek – többnyire fiatalok –, de sokan jönnek újak, és nem csak fiatalok, többen nyugdíjas korúak is.

Elnézésüket kérem, hogy belekeveredtem a történelembe, de 42 év egy helyen töltött orvosi munka igen sok emléket hagy maga után, amiről nagyon sokáig lehetne mesélni. Az elmúlt idő sokszor nehéz volt, sok idegességgel, de a munkámban nagyon sok szépséggel.

Ám gyógyítási lehetőségeink nagyon sokat javultak az utóbbi időkben. Évekkel ezelőtt megszerveztük heti egy alkalommal labor vizsgálathoz a vérvételt a rendelőben, nehezen járó beteghez az asszisztensnő házhoz kimegy.

Tébé-finanszírozott szerződött vállalkozás „Otthoni szakápolás” keretében házi gyógytornát, lassan, nehezen gyógyuló sebek esetén otthoni kötözést, tartósan fekvő betegeknél felfekvéses sebek elkerülésére antidecubitus kezelést végeznek igazán jól képzett szakasszisztensek, betegeink megelégedésére is.

42 éves lovasberényi munkámat vázolva nem feledkezhetek el Németh Marikáról, aki 28. éve munkatársam. Ő a jobb kezem, körzeti szakápoló. Mindenki ismeri, munkáját megbízhatóan, lelkiismeretesen, nagy szorgalommal és kellő szakismerettel végzi. Szakmai továbbképzéseken rendszeresen részt vesz. Munkájával mindenki elégedett.

Itt élünk 42 éve, itt nőtt fel két fiunk Gábor és Lajos, ők még mindig tartják a kapcsolatot régi barátaikkal, gyakran vannak itt nálunk unokáink Budapestről és Székesfehérvárról, öten vannak, 2 fiú és 3 lány: Marci, Bori, Juli, Barnabás, és Anna. Ide járnak haza nem csak családi ünnepekre, hogy nekünk örömet szerezzenek. Ennyi idő után, mi már itt vagyunk otthon.
Köszönöm a kitüntetést.

Jó egészséget kívánva tisztelettel:
dr. Sánta Lajos

Dr. Sánta Lajos több évtizedes, a község lakóinak egészségét szolgáló munkáját elismerve Lovasberény Község Önkormányzatának képviselő-testülete a Lovasberény Díszpolgára címet adományozza.

 


 

horvathneHorváthné Elbert Mária
Lovasberényért Emlékérem

Horváthné Elbert Mária 1959. november 20-án született Székesfehérváron. Érettségi után elvégezte a kirakatrendező és dekoratőképző iskolát Budapesten.

1983-ban házasságot kötött Horváth Péterrel, 1986-ban született meg fiuk, Ádám. Két kislány boldog nagymamája.

1989-től a lovasberényi művelődési ház dolgozója, majd 1992-ben megbízást kapott a könyvtár vezetésére.

1994-ben felvételt nyert a bajai főiskolára, ahol sikeresen elvégezte a könyvtár szakot, majd a diploma megszerzése után felsőfokú kulturális menedzser képesítést is szerzett. Így amikor 2000-ben összevonásra került a könyvtár és a művelődési ház, már rendelkezett a megfelelő és elvárt képesítésekkel.

12 éven keresztül egyedül végezte mindkét feladatot, miközben a megyében elsők között számítógépre vitte az akkor még 12.000 kötetes könyvtár teljes állományát. Ez példaértékű volt, így tapasztalatát felhasználva Horváthné Elbert Mária tanította meg sok hasonló községi könyvtár dolgozójának a könyvek digitalizálását.

Nyugdíjba vonulásáig a községi könyvtárak sorában a lovasberényi könyvtár a legjobbak között volt.

Mindemellett 1993-ban tagja volt a Berényi Újság alapítóinak, az első két évben ő volt a főszerkesztője is.

Maradandót alkotott a táborok szervezésével. A fafaragó táborban készült padok és táblák máig megtalálhatók a településünkön.

1996 óta férjével együtt minden év-ben megszervezik a Lovasberényi Alkotótábort. Az itt készült festmények díszítik intézményeinket.

A könyvtár mindig is a szívügye volt, így nyugdíj mellett továbbra is viszi a lovasberényi és a vértesacsai iskolák könyvtárát.

Horváthné Elbert Mária több évtizedes, a közösség érdekében végzett önzetlen munkáját ismeri el Lovasberény Község Önkormányzatának képviselő-testülete a Lovasberényért Emlékérem adományozásával.

 


 

nemethNémeth Mária
Lovasberényért Emlékérem

Németh Mária 1982. május 1-től 1993. április 30-ig dolgozott a gyógyszertárban, majd 1993. május 1-től az orvosi rendelőben dr. Sánta Lajos mellett körzeti asszisztens.

A családja szerint azóta nem volt ünnep, hétvége vagy szabadság, mert Marika még akár szenteste is felkelt az ünnepi vacsora mellől, hogy valakihez injekciózni, kötözni vagy csak segíteni menjen. Munkáját hivatásnak tekinti, szerinte ezt nem lehet másként csinálni, csak ha életformaként éli meg az ember.

Mosolygós kedvességét, empátiáját, kötelességtudatát, áldozatkészségét, szakértelmét mindenki megtapasztalhatta, aki találkozott vele az orvosi rendelőben, vagy akihez személyesen látogatott el.

2005-től 2010-ig önkormányzati képviselőként és alpolgármesterként segítette a közösséget, és mozdította elő a község fejlődését.

Házasságából két gyermeke született, Hajnalka és László. Egy unoka boldog nagymamája.

Németh Mária több évtizedes, a község lakóinak egészségéért és a közösség érdekében önzetlenül végzett munkáját ismeri el Lovasberény Község Önkormányzatának képviselő-testülete a Lovasberényért Emlékérem adományozásával.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki ajánlott a Lovasberényért Emlékérem odaítélésére. Nagyon jól esett, hogy ilyen sokan gondoltak rám! Köszönöm szépen!

Németh Mária körzeti ápolónő

 


 

szucsSzűcs Józsefné
Lovasberényért Emlékérem

Szűcs Józsefné 1958. december 9-én született Lovasberényben. Az Általános iskola elvégzése után a székesfehérvári Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző iskolában szerzett eladó-pénztáros végzettséget.

Ebben a szakmában dolgozott 23 éven keresztül Lovasberény boltjaiban, így a falu nagy részével találkozott.

1997-től 2017-es nyugdíjba vonulásáig egy székesfehérvári autóipari cégnél állt alkalmazásban.

1979. májusában kötött házasságot Szűcs Józseffel, két gyermekük született: Judit 1980-ban, Róbert 1983-ban.

1992-től 2005-ig önkormányzati képviselőként szolgálta a közösséget, és mozdította előre Lovasberény fejlődését.

A Berényi Újság alapítása, 1993. január óta tagja a szerkesztőségnek, 2008. október óta főszerkesztő. Ezt az önként vállalt munkát – a mindenkori szerkesztőkkel együtt - szabadidejét áldozva ellenszolgáltatás nélkül végzi 1993 óta. Hogy megfeleljen a saját elvárásainak, még szakirányú tanfolyamot is elvégzett a saját költségén.

Szűcs Józsefné Juliska eladóként a boltban, önkormányzati képviselőként, az újság szerkesztőjeként vagy magánemberként is mindig szívesen beszélgetett a falubeliekkel, meghallgatta gondjaikat, és mindig mindenkinek segített, ha tudott.

Képviselőként és az újság szerkesztőjeként is mindig a falu érdekeit tartotta szem előtt, és nyugdíjba vonulása után is kiveszi még részét az újság szerkesztésében, vagy újabban a faluszépítésben.

Szűcs Józsefné több évtizedes, a közösség érdekében végzett önzetlen munkáját ismeri el Lovasberény Község Önkormányzatának képviselő-testülete a Lovasberényért Emlékérem adományozásával.

 

Következő lapzárta időpontja:

2021.
szeptember 24.

 

termofold

 

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human