2021. április

Lovasberény lakossága 2020 januárjában értesült róla, hogy él közöttünk egy kicsi lány, aki nagyon súlyos betegséggel küzd és hosszú időbe telik gyógyulása. Ő Horváth Hanna, Horváth Sándor és Vizler Adrien kislánya a Rákóczi utcában. Akkor nagyon sok ember összefogott önzetlenül a család megsegítésére, a nehéz, embert próbáló küzdelemben. Most Hanna édesanyja meséli el az elmúlt egy év történéseit, melyet folytatásokban közlünk.

Megengedtem neki, hogy egy Sportszeletet megegyen, hiszen mégis csak mikulás napja van. A felénél járt, mikor megkérdezte, hogy megeheti-e az egészet. Úgy gondolom, nem sok 3 éves foglalkozna vele, hogy mennyit ehet meg belőle, büszke voltam rá és egyben a szívem szakadt meg.

A napjainkat beárnyékolta a láz, Hanna vissza-visszatérően lázasodott. Az orvosok se tudták mitől, de arra a következtetésre jutottak, lehet hogy a port gyulladt be.

2019. December 17.

Befejeztük az első blokkot - 33. nap. Még mindig nem voltunk otthon és mindjárt itt a szenteste. Hanna már nem kérdezgeti, hogy mikor megyünk haza. A szteroidtól teljesen befordult, csak mesét néz, de semmilyen játék nem érdekli. Folyamatosan lázasodik. Éjszakánként 20 percenként kelt és kérte, hogy simogassam a lábát, nem sokat aludtunk, sírt. Fájdalomcsillapító nem igazán használt. Az orvosok úgy döntenek, hogy „kirepül a pillangó” (a portból kihúzzák a tűt) és kap egy branült. Ha két nap múlva visszaszúrják a portba a tűt és ismét belázasodik, akkor egyértelműen a centrális kanüllel van gond. El voltam keseredve, jövő héten karácsony és mi még mindig itt vagyunk, egy hónapja nem voltunk otthon, Hanna nincs jól és jelenleg senki se tudja, hogy mi a baj. Egy nővér nyugtat: Anyuka, hat nap van karácsonyig, addig még bármi történhet. (És történt is.)

December 19.

Orvosaink úgy döntöttek, hogy elküldenek minket kivizsgálásra: EKG, szívultrahang, röntgen és végül hasi ultrahang. A délutáni vizit után jött is a doktor úr: Hannának vastagbél gyulladása van. Ez a kemónak egy nagyon ritka mellékhatása, tudják, hogy van ilyen, de nem szokott előfordulni és ne lepődjek meg, ha nincs étvágya Hannának (akkor már egy napja nem evett). Antibiotikumos kezeléssel gyógyítható, de a hétvégére és a karácsonyra tekintettel jön egy sebész, megvizsgálja, mert előfordulhat, hogy perforálódik a gyulladás és akkor azonnali műtét szükséges. Itt már éreztem, hogy nem jutunk haza karácsonyra. Hétvégén - miután Hanna már 3 napja nem evett egy falatot sem - a nővér egy nagy fehér zacskót hozott és mondta, hogy orvosi utasításra elkezdik vénásan táplálni. Az infúziós állványunk úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa - na nem ilyen fára gondoltam, mikor a karácsonyunkról álmodoztam - négy infúziós pumpa, egy centrális véna, egy branül, öt antibiotikum. Egy szájon át szedhető gyógyszer gombás fertőzésre és sok-sok székelést segítő szirup: a Guttalaxtól a Laevolacon át a paraffin olajig… Szteroid és kemó mellékhatás a székrekedés, van akinél jobb, van akinél nehezebb a probléma megoldása és kúp is kell. Hát persze, hogy mi az utóbbiba tartoztunk.

A gyulladás miatt, ami a jobb csípőcsontja feletti részt érintette, nem tudta kinyújtani Hanna a lábát és nem is igazán akarta használni. Lázasodott és izzadt, nagyon izzadt. Minden alvás után teljes ruhacsere és ágynemű szárítás történt, ugyanis csavarni lehetett belőle a vizet. Szinte egész nap feküdt. A lábán megjelent először egy, majd több feketés folt, az első növekedett is, krémet kaptunk rá, nem tudták mitől van.

December 24.

Az osztályon a nővérek egy szép nagy fenyőt díszítettek fel, és reggelre a kórház Jézuskája ajándékot is hozott. Hannát nem érdekelte. Anna doktor nénivel győzködtük, hogy bontsa ki, vajon mit hozott a Jézuska, de nem tudtuk rávenni. A lábán lévő legnagyobb folt hólyagos lett, majd ki is fakadt, leoltották, hátha kiderül mi is az. Délután megjött apa, Hannának nem okozott nagyobb örömet az érkezése. Ezelőtt mindig annyira várta, a nap fénypontja volt az érkezése, most rá se nézett, a fal felé fordulva aludt. Mi pedig szótlanul ülünk az ágya mellett. Emlékezetes szenteste, de nem fogom a kedvenceim közé sorolni. Így ültünk egész este, a szívünk szakadt meg érte, de nem tudtunk semmit tenni, vártuk, hogy hassanak a gyógyszerek. A hasa hatalmas, reggel este mérni kellett a körfogatát, fokozott figyelemmel kísérték az orvosok. Mivel sejtjei nem voltak és a gyógyszerek így kevésbé tudták kifejteni hatásukat, ezért minden nap sejtnövelő injekciót kapott Hanna. Általánosságban napi egyet kap mindenki, Hanna kettőt: délelőtt és 12 órával később a következőt. Ez volt, amikor este 10-re, volt mikor éjfélre esett. A lábán lévő folt, elkezdett kifakadni, úgy nézett ki, mint egy szem, ezért a „sárkányszem” elnevezést kapta, kétnaponta átkötözték a nővérek.

Hanna kicsit jobban volt, felült, evett, lejjebb ment a crp-je (gyulladásos érték, amit vérből néznek), ezért december 30-án megkapta a második kemoterápiás blokk első kemóját. Végre úgy éreztük, talán célegyenesben vagyunk, majd másnap újra röntgenre kellett mennünk, ahol kiderült, hogy kezdődő kétoldali tüdőgyulladása van. Na puff neki, ez még hiányzott. De legalább a kedve kicsit jobb volt, ez valószínűleg köszönhető annak is, hogy már nem szedett szteroidot, de a szilveszteri buli azért elmaradt. A lábát már egyáltalán nem használta, nem sétált és nem is állt rá, mindenhova kézben kellett vinni.

Január eleje van, mi még mindig a kórházban. Azzal nyugtattam magam, hogy idén már biztosan haza tudunk menni. Hanna lábán a „sárkányszem" egyre csúnyább volt. Egy kötözés alkalmával kisebb műtétet hajtottak végre a nővérek, és a sárkányszem kifordult egy jókora - kb. centi mély és 20 forintos nagyságú - lyukat hagyva maga mögött Hanna lábán. A meglepő az volt az egészben, hogy Hanna nem is sírt és fájdalomcsillapítóra sem volt szüksége, bár eddig sem kért. Azt már sikerült megállapítanunk, hogy a fájdalomtűrő képessége jóval magasabb az átlagnál. Az, hogy a sárkányszem helye nem fáj, annak tudható be, hogy olyan mélyen volt, hogy elhaltak a szövetek és ezért nem érezte. Nemcsak a lába, a hasa sem javult, ezért a sebész egy újabb képalkotó vizsgálatot kért és mivel ultrahangon nem teljesen lehet követni a gyulladást, ezért MR vizsgálatra mentünk január 2-án, majd másnap újra ultrahangra, nem értettem miért. Délután jött a doktornő és közölte, hogy Hannának mélyvénás trombózis alakult ki a gyulladásos rész alatt, ezért terápiásan három hónapig napi kétszer vérhígító injekciót kell kapnia.

Folytatása következik.

 

Következő lapzárta időpontja:

2021.
szeptember 24.

 

termofold

 

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human