…ebben a nevelési évben az óvoda legkisebbjei. Számukra az elmúlt pár hónap sok nehézséget tartogatott. Mert mindenki csak azt mondta, hogy az ovi milyen jó lesz, meglátod. Lesz sok játék, hidd el, számos kis pajtásod is akad majd. Azt viszont senki nem tudta előre elmagyarázni, hogy milyen nehéz lesz sok-sok órát anya, apa, a megszokott, jól ismert otthon biztonsága nélkül eltölteni. Ráadásul néha még nem is tudsz azzal játszani, amivel szeretnél, mert valaki más is épp azt szemelte ki magának és neked várnod kell. Hosszasan sorolhatnám az ilyen és ehhez hasonló, általában keserves sírással kísért pillanatokat az óvodás kor első időszakából, ehelyett mesélek inkább arról, hogy mi minden történt azóta. Mert nagyon sokat tanultak pár hónap alatt a kis apróságok.

Elsőként azt a rendkívül fontos tényt, hogy bár anya, apa reggel elmegy, de délután mindig visszajön. Néha még most is nehéz a reggeli búcsú, de az óvó nénik, dajka nénik ölében van hely a vigasztalódásra, egy-egy mese, dal vagy mondóka társaságában. Ezekből egyébként is minden nap hallanak többet a kezdeményezések során, vagy délután, elalvás előtt, vagy csak úgy, játék közben, mert szeretjük. Szívesen énekelnek, táncolnak, ilyenkor szoknyába bújnak (néha még a fiúk is) és együtt forognak. Mozogni minden formában szeretnek, ki is kell elégíteni a határtalan mozgásigényüket. Nagyon jó nekünk, mert van egy méretes bordásfalunk, amin néhány szabályt betartva szinte bármikor mászhatnak. Igyekszünk változatos eszközökkel megfelelő teret biztosítani a gyerekeknek. Udvarunkat mi bármikor használhatjuk, a másik három csoport hozzánk alkalmazkodik, ha kell, ők más helyet keresnek a levegőzésre. Szerencsére a Kastélypark valamint a játszótér is közel, így remek helyszínek kínálkoznak a szabad mozgásra.

Szobatisztaság, öltözködés, önkiszolgálás terén is napról napra ügyesebbek a kiscsoportosok. Szükség van még támogatásra, segítségre, de kivétel nélkül mindenki elkezdte az önállóság felé vezető úton megtenni az első lépéseket. A rendrakásban is együtt vesznek részt, hiszen tudják: ahhoz, hogy legközelebb megtalálják, amit keresnek, a helyére kell tenni mindent. Együtt könnyen megy.

Közösség kovácsolódik, barátságok szövődnek. Várják egymást, hiányolják a másikat, ha megbetegszik, és örülnek a visszatérésének. Ha konfliktusuk támad (előfordul), közösen megbeszéljük, tudják, hogy kérhetnek segítséget. Mintát adunk, hogyan rendezzék a vitás ügyeket.

Májusban már igazi ügyes óvodásként részt vettek egy rendőrkutyás bemutatón az ovi udvarán, köszönjük Csermely Évának és Péternek a szervezést. Csillogó szemmel figyelték az előadást, a végén pedig bátran megsimogatták a főszereplőt.

Anyák napi ünnepélyünkön ügyesen, sírás nélkül játszottak, énekeltek, verseltek. Büszkék voltunk rájuk. Bekucorodhattak volna édesanyjuk ölébe, de kitartóan játszották a játékokat, amiket az év folyamán ismertek meg. Persze végül együtt is játszottunk és még táncoltunk is az anyukákkal.

Alkalmunk volt még katonai gyakorlatot megtekinteni, igaz hogy csak kerítésen belülről, de így is nagy élményt jelentett. Gergely Béla, egyik ovisunk édesapja jóvoltából kaptuk az információt, így a nagyobb csoportok testközelből, mi kissé távolabbról részesülhettünk az élményből.

Madarak és fák napja alkalmából Szalai Gábor tartott az esős idő miatt csak az óvoda falain belül egy érdekes madártojás szemlét, melynek során egészen pici énekesmadár tojásoktól kezdve a strucctojásig számtalan érdekes darabot láthattunk. Reméljük legközelebb lesz lehetőségünk igazi madárkákat is szemügyre venni. Köszönjük a bemutatót!

Közeledünk a nevelési év végéhez, lassan készülődünk a nyári időszakra. Hamar elröppent ez az év, mire feleszmélünk, máris középsősök leszünk… csak figyeljetek, én szóltam!

Südi Ilona