„Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják.” Példabeszédek 22, 3

A napokban olvastuk ezt a bibliai igét a református bibliaolvasó kalauz szerint. Szinte azonnal felkapja az ember a fejét a mondatra! Mintha csak napjaink járványhelyzetében a helyes teendőkre adna választ ez a több ezer éve leírt gondolat! Sokszor van olyan élménye a bibliaolvasó embernek, hogy egy adott gondolat mintha az én élethelyzetemre íródott volna! Sokszor van olyan, mintha az igehirdetés pont neki szólna, pedig mit sem tud a lelkész, vagy pap az ő helyzetéről! Ez a megmagyarázhatatlan tapasztalás azonban, ami az emberrel történik újra és újra az Isten közelében, mégsem annyira misztikus. Hiszen erről szól az egész keresztyén hitünk, hogy Isten beszél hozzánk, üzen, kapcsolatba akar lépni velünk!

Így gondolkoztam én is a fenti idézet üzenetén. Nyilván, nem járványhelyzetre gondolva írta meg 3000 évvel ezelőtt e sorokat az, aki papírra vetette. Hanem valami általános érzést, vagy tapasztalást próbált megfogalmazni olyan velősen, hogy az könnyen megjegyezhető legyen! Szinte közmondás-szerű bölcsesség ez, és aki nyitott szemmel jár a világban, az látja ennek a mondatnak a tapasztalható igazságát!

Legyen szó akár baleseti statisztikákról, egészségügyi problémák szociológiai-társadalmi szempontú vizsgálatáról, karrier álmok megvalósulásának kimeneteléről, mind-mind azt mutatja, amit a szociológiában Dunning-Kruger hatásnak neveztek el a témát kutató tudósok nevei után. A Dunning–Kruger hatás az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját „tudását”, és ezzel akár már rövid távon is bajba sodorhatja önmagát. Egyszerű példa: a baleseti statisztikák szerint a friss jogosítványosok között a leggyakoribb a gyorshajtásból származó baleset, ami a személyes képességek túlértékeléséből származik. Gyorsan hajtani mindenki tud, de a nagy sebességű autó irányításához komoly tapasztalat, akár célirányú képzés kell! Napi szinten lehet olvasni huszonéves gyorshajtók halálos balesetéről. A mélyben a magyarázat ez: roppant kevés tudásuk, tapasztalatuk van még az autóvezetésről, azonban az, amit e témában magukról gondolnak éppen fordítottan arányos a valósággal! De lehet folytatni, pl. minél kevesebb általános tudása van valakinek az egészséges életmóddal kapcsolatban, étkezés, mozgás, stb., annál kevésbé gondolja úgy, hogy változtatni kellene azon, ahogy él! Aztán az iskolában a leglustább tanuló gazdag szeretne lenni, és el is hiszi, hogy ez reális, hogy ez jár neki, és hogy ez így is lesz! Nem folytatom. Itt van most a járvány, soha nem tapasztalt dolgok történnek velünk, és sokan láthatjuk a híradásokból, hogy egyesek mennyire nem veszik komolyan a dolgot. Lehet, hogy az ősi tudás - ami mára tudományos nevet is kapott - valóságát látjuk megnyilvánulni?

De inkább a másik oldalt világítanám meg jobban, amire szintén kitért a kutatás: minél nagyobb tudása van valakinek valamiről, annál kevésbé gondolja azt, hogy jól ért hozzá, hogy nagyon okos lenne! Ez vezet el egy természetes dologhoz, ami nélkül az emberiség valószínű kihalt volna már a kardfogú tigris idejében, ez pedig az óvatosság! Óvatosság, ami alázattal párosul! A legtöbb igazán nagy tudós jellemzője ez! És mindez hogyan jön le a mi szintünkre most? Itt vagyunk mi, porszem emberek, akiket most éppen egy láthatatlan méretű ellenség fenyeget, és érezzük, nem is vagyunk olyan hatalmasok…

De mivel nem vagyunk járványügyi szakemberek, ezért csak az általános tanulmányokból, tapasztalatokból, az élet és elődeink esetéből tanulva, okulva, szakemberek utasításai alapján döntünk: látjuk a veszedelmet, ezért maradunk, „elrejtőzünk”, nem tesszük ki magunkat felesleges kockázatnak! Semmi olyat nem teszünk, amivel plusz kockázatot vállalnánk! Ezzel azt üzenjük a világnak, felelős, gondolkodó emberek vagyunk, akik nem a magunk bajából akarunk tanulni, hanem lehetőségeink szerint szeretnénk megelőzni a bajt! Ennek jelen esetben az a módja, hogy „elrejtőzünk”, és ez most a túléléshez szükséges óvatosság és alázat kifejeződése!

Mi tehát tegyük meg azt, ami rajtunk áll, vigyázzunk egymásra, magunkra! Több úgy sem áll hatalmunkban, de lehet, hogy most ezáltal fogunk az okosak közé soroltatni!

Hajdú Szabolcs Koppány