„…ez azoknak való, akik a sok hátulütő mellett tényleg hivatásukként, szerelemként élik meg a szakmájukat.”

Nyáron, képesek vagyunk fél órát is sorban állni nála. Nem hivatalosan, de közt is neveztünk el róla. Megfordultak már nála focisták, hírességek és még a Miniszterelnök is. Azt gondolom, Hóman Attilát nem kell bemutatni. Vele beszélgettem egy szép februári délutánon.
– Kinek, vagy minek az indíttatására vágtál bele és lettél cukrász?
– Roppant egyszerű volt, nekem nem is kellett sokat gondolkodnom a pályaválasztáson, ugyanis egészen kicsi gyerek-koromtól kezdve éltem-haltam az édességekért. Ez volt minden rögeszmém. Édesség édesség hátán: a csoki, a süti minden mennyiségben, kivéve a cukrok, azokat a mai napig nem szeretem.
– Tehát nem volt a felmenőid között olyan, akinek a példáját követve folytatod ezt a hivatást?
– Nem, nem! Ez egyszerűen az én, édességek iránti elköteleződésemnek köszönhető.
– Cukrász lettél. Egyértelmű volt számodra, hogy ott telepedj le, és kezd el a vállalkozásodat, ahol felnőttél?
– Abszolút nem! Iskola után lent dolgoztam két évig a Balatonon. Ez úgy történt, hogy egy balatonszepezdi vállalkozó megkereste az iskolát, hogy lenne-e olyan, akit esetleg ajánlanának, és akkor a tanáraim engem ajánlottak. Próba szerencse alapon lementem, hogy kipróbáljam, milyen is ez. Két év balatonszepezdi munka után egy volt osztálytársammal csináltunk egy Kft-t Székesfehérváron, a Mignon Kft-t, ami a mai napig is működő vállalkozást. 1989-ben jöttem haza Lovasberénybe, és vettük meg a Rákóczi 9-et, az akkori Lux-házat, ami az én gyermekkoromban még játékboltként üzemelt. Tehát amikor épült ez a ház, eleve úgy alakították ki, hogy elől üzlethelyiség legyen. Volt itt órás, ruhás-cipős, a lényeg, hogy mikor mi megvettük, apró alakítással meg is tudtuk nyitni cukrászdaként.
– Ha jól tudom, sütivel kezdtetek.
– Sütivel és fagyival kezdtünk. Talán egy-két év volt az el-térés a kettő között. A fagyi részlegen úgy indultunk, hogy egy lágyfagyi gépünk volt, ami a műhelybe vezető ajtó helyén állt. Aztán idővel bővítettünk, és a mostani műhely udvar felőli ab-lakán adtuk a fagyit, majd kis idő után ismét bővültünk, amikor is a nagykapuval szembeni helység lett a fagylaltozó, a mostani cukrászda egy része pedig a sütik kiadására szolgált. 30 év alatt az idő követelt újításokat, végül pedig beköltözött a fagyi a központi üzlethelyiségbe, eleinte egy, majd két pulttal.
– A te részed eleinte a sütemények és a torták voltak.
– Igen, de nem véletlenül alakult ez így. A sütik több szak-maiságok igényelnek, mint a fagyik, de sokan nem tudják, hogy a fagylaltok szakmai részét is én kezeltem. Hogy milyen alap-anyagból készítjük őket, milyen receptúrákkal, a gépsorok fel-állítása az én feladatom volt, amellett, hogy a család más tagját is bőven igénybe vette.
– Ment az üzlet, kígyóztak a sorok, mind a süteményes, mind a fagylaltos pult előtt, és hirtelen a mindenki által imádott Hóman süti ízekről, a gyönyörű tortákról le kellett mondanunk. Miért?
– Aki vendéglátással foglalkozik, az tudja, hogy nem egy-szerű hivatás. Mind a két ágazat (fagyi, süti) egész embert követel. Valamiről le kellett mondani, hogy a másik virágozhasson. Nem volt egyszerű a döntés, mert szerettem csinálni, és a sütő lekapcsolása után 7 évvel újra belevágtam. De akkor már erősebb volt a „fagylaltimádó” vásárlók tábora, így maradt ez az út. Most sem egyszerű. Hiszen te tudod: hétvégék, ünnepnapok... Akkor kell a legkeményebben dolgozni, amikor más pihen. Azt gondolom ez azoknak való, akik a sok hátulütő mellett tényleg a hivatásukként, szerelemként élik meg a szakmájukat.
– A süti akkor ezennel végleg lezárult, maradt a fagyi, amit jelenleg egyedül viszel. Hogy tudsz évről-évre megújulni?
– A téli időszakban, amikor zárva van az üzlet, igazából a munka nem áll meg. Folytatódik minden, csak nem a kirakatban, hanem a háttérben. Készülünk az új szezonra. Az általad meg-fogalmazott megújulás két részből áll össze. Az egyik a fizikai, a látvány, a külső újítások, bővítések, a másik pedig a szakmai munka, aminek a változását folyamatosan követni kell, mert megkövetelik a vásárlók, valamint a minőségbeli igény növekedés. Próbálom követni a trendeket. Amellett, hogy a vásárlók igényeit kielégítjük, fontos, hogy mi kínáljuk az újat, ne pedig ők igényeljék. Minden fejlődik, így nekem is kell, hogy tartani tudjam azt a színvonalat.
– Hogy tudod követni a szakmai fejlődést?
– Általában januárban vannak továbbképzések. A fagyi eredete, mint tudjuk olasz, így nekem is a fő alapanyagom innen származik. A különböző gyümölcskoncentrátumokat, sűrítményeket, pasztákat két olasz cégtől rendelem, amiknek a szék-helyük Bologna és Reggio Emilia. Ezekre a helyekre járok ki, hogy „szezon-kész” legyek, mire nyitásra kerül a sor. Valamint lehetőség van fagyis kiállítások megtekintésére, amin tavaly Riminiben vettem részt.
– A világ néhány éve a minden-mentes őrület imádója lett. Mi a véleményed a cukor és tejmentes fagyikról? Gondolom ahogy a vásárlók a változatosságot, úgy ezt is igénylik.
– Valóban igénylik, de nem mindent tartok jónak. Megcsinálom, mert mi vagyunk a fogyasztókért, tehát a hétvégeken elengedhetetlen, hogy legyen cukor-, és tejmentes fagyink is. Az utóbbi egyébként a kezdetektől fogva van, hiszen a gyümölcsfagylaltjaink víz alapúak, így egyikben sem található sem tejcukor, sem tejfehérje. A cukormentes fagylaltokat pedig nem a cukorbetegek vagy allergiások keresik, hanem a fogyókúrázók, és ezek az ízek eritrittel, vagy sztíviával készülnek. Ugyanúgy beviszik a kalóriát, amitől híznak, csak emellett a szervezet kevésbé tolerálja ezeket az anyagokat. Te-hát a véleményem az, hogy készítünk mentes fagyikat, de ha a vásárló nem allergiás, nyugodtan fogyassza a 120 féle íz bármelyikét, mértékkel.
– Zsófi lányod tinédzser kora óta dolgozik az üzletben. Mit gondolsz, egy nap átveszi a vállalkozást?
– Sosem kérném tőle! Nincsenek nagyra törő álmaim, hogy cukrász-dinasztia uralja majd a Rákóczi 9-et. Ez az én álmom volt, és ő ebben nőtt fel, így látja minden velejáróját és hátulütőjét. Látja a nehézségeket, és elfogadom, tisztában is vagyok vele, hogy ő másra vágyik. Álmodjon és találja meg azt, amiben ki tud teljesedni.
– Időjárástól függ, de az elmúlt évekhez hasonlóan március közepére tervezitek a nyitást. Mivel várjátok a vásárlókat?
– Vannak fagylaltok, amik elengedhetetlenek. Ilyen az örökbecsű csoki, vanília, puncs, citrom. Ezek biztosan megtalálhatóak lesznek első nap a pultban. Valamint tavaly bekerült az üzletbe egy kis-tégelyes hűtőpult is. Egy új gép segítségével olajos magvakból, friss gyümölcsökből pasztákat tudok előállítani. Nagy álmom lenne elindítani az idei évben, és mondjuk egy natúr joghurt fagyit a vásárlók kedve szerint ízesíthetnének a lányok. Azonban hogy ez elindul-e, majd csak az első napon derül ki. – zárta mondandóját Attila, akinek ezúton is köszönöm a beszélgetést.

Fülöp-Weigler Bettina Anna