Hónapok óta lapozgatom a Berényi Újság aktuális számait és azt érzem, valami hiányzik. Sokszínű, gondosan szerkesztett, sokak szemén és kezén átfutó munka, mielőtt a boltokba kerül. Rengeteg színes kép, „hivatalos” beszámoló díszíti az iskolából, az óvodákból, a Polgármesteri Hivatalból vagy a Rónából. Tudjuk az elmúlt hónapokban született gyermekek nevét, és a gyászjelentés is tudatja az eltávozottakat. Minden benne van, mégis valami hiányzik!

Te, kedves olvasó! Azt hiszem, az utóbbi lapokat a kezembe véve, pontosan te hiányoztál nekem a cikkek közül. A te szemszöged. A te nézőpontod. A te élményed és felfedezésed. Miért ne mesélhetnéd el nekem? A Berényi Újság - ha jól tudom – 1993 óta Lovasberény havonta megjelenő kiadványa, amely olyan rendkívüli helyzetben van, hogy berényiek indították, berényiek írják, berényiek szerkesztik, berényiek fotóznak bele és ezt mind-mind berényiek számára. Miért ne mesélhetnél benne te is?! Ne csak a fióknak írd a verseket és a történeteket. Mi/én szívesen olvasnánk/olvasnám.

Általános iskolás alsó tagozatos voltam, mikor egy, a polgármesteri hivatalban dolgozó hölgy meghallgatta a szilveszterre írt négy versszakos kis versemet. Azt mondta, ezt azonnal meg kell jelentetni az újságban! Nem volt nagy vers, nem nyertem vele díjat, mégis nagyon-nagyon sokan szívesen olvasták… Ahogy a későbbiekben is, bármilyen téma foglalkoztatott, papírra vetettem, és – a szerkesztők némi korrigálása után – a következő számban már olvashattam is.

Azt szeretném ezzel csak mondani, hogy a Berényi Újság nem csak nekünk szól, de rólunk is kell, hogy szóljon. Ajánlj nekem egy mozifilmet! Írd meg a véleményed egy nemrégiben látott színházi előadásról! Mondd el a legutóbbi könyv-élményed! Ha felfedeztél egy gyönyörű túraútvonalat, meséld el, hátha én is szívesen elmennék! Írd le, ha valami aggaszt, vagy meséld el, ha nagyon-nagyon jól érezted magad egy helyi, vagy környékbeli programon! Nem kell képviselőnek, szerkesztőnek, intézmény-vezetőnek lenned ahhoz, hogy a történeted belekerülhessen az újságba. Egyszerűen csak írnod kell. Hadd olvassam!

Fülöp-Weigler Bettina Anna