Köszönöm Szilasi Gergőnek a megtisztelő felkérést, hogy itt válaszoljak kérdéseire.
Édesanyám családja tősgyökeres lovasberényi származású, édesapám pedig Úrhidán, majd Sárszentmihályon nevelkedett. Anyai nagyapám, Spindler Ferenc állattenyészőként dolgozott a helyi termelőszövetkezetben, de otthon sem esett nehezére a munka, hiszen szarvasmarha tartással, illetve zöldségtermesztéssel foglalkozott, amibe szüleim is bekapcsolódtak ifjú házasként. Később ők vitték tovább az állattartást és a zöldségtermesztést.
Nővérem, Erzsébet 1977-ben született, én pedig 1984-ben követtem őt a gazdálkodó családban. Gyermekkoromtól kezdve a gazdálkodás, a kertészet és az állattartás vett körül. Már pár éves koromra természetessé vált, hogy a hátsó udvarunkban jószágok vannak, illetve nálunk mindig friss zöldség és tej kerül az asztalra.
Édesanyám sokszor magával vitt a székesfehérvári – akkor még a pláza helyén álló – piacra zöldséget árulni. Sokat tanulhattam ott a kereskedelemről, és találkozhattam vevőinkkel, kuncsaftjainkkal, akik rendszeres vásárlói voltak az általunk megtermelt zöldségeknek.
Már 10 éves koromban nagyon szerettem a lucernaföldön ballagó traktort vezetni, felejthetetlen élmény volt minden alkalom.
Tanulmányaimat a lovasberényi általános iskola elvégzése után a seregélyesi mezőgazdasági középiskolában folytattam, ahol 2003-ban érettségiztem.
Ezt követően a Debreceni Agrártudományi Egyetemen tanultam tovább egy kétéves OKJ képzésen, ahol informatikai statisztikus és gazdasági tervező szakmát szereztem.
Nagyon megtetszett az agrár felsőoktatás, sok barátra leltem, és úgy gondoltam diplomát szerzek abból, ami mindig is körülvett itthon.
2005-ben nyertem felvételt gazdasági agrármérnök nappali, állami szakra. Egyetemi éveim nagyon jól és aktívan teltek, a Hallgatói Önkormányzatban és a Diákjóléti Bizottságban is dolgoztam az egyetem mellett. Fiatalkorom talán legszebb évei voltak ezek, amelyekre mindig nagyon nagy örömmel gondolok vissza!
2010 tavaszán nyelvvizsgáztam, majd nyáron diplomáztam gazdasági agrármérnökként, pénzügy-számvitel, illetve vállalkozás finanszírozás szakirányon.
2011 januárjában kezdtem el dolgozni egy francia tulajdonú, tápanyag-utánpótlással foglalkozó cégnél, mint üzletkötő szaktanácsadó, ahol sokat tanultam innovatív új irányokról és a tápelemek jelentőségéről a mezőgazdaságban.
A gazdák, akikkel munkám során kapcsolatba kerültem, sok tapasztalatot osztottak meg velem, és láthattam a gyakorlatot úgy, ahogy azt az iskolapadban soha nem lehet megtanulni.
Ezen ismereteket összegyűjtve kezdtem el 2012-ben magam is gazdálkodni a korábban bérbe adott területek művelésével, hiszen a végzettségem adott volt, a munkám és a mindennapjaim e szakma köré épültek fel, így kézenfekvőnek bizonyult, hogy ezzel kell a főállásom mellett foglalkoznom.
Jelenleg 3,5 éve már a pétfürdői Nitrogénművek Zrt.-nél dolgozom, szintén szaktanácsadó, üzletkötő pozícióban.
Azóta már nagyobb területen folytatom a gazdálkodást, és igyekszem a mára már családi gazdálkodásunkat építeni, fejleszteni, immár a szántóföldi növénytermesztés vonalán.
Fontosnak tartottam, hogy teljesebbé tegyem mezőgazdasági ismereteimet, és 2020-ban növényvédelmi szakmérnökként szereztem másoddiplomát. A növénytermesztés ezen területe, a „növény orvoslás” talán a legtöbb gyakorlati tudást igényli, ezért sokat kell még látni, tapasztalni.
A jövőmet tekintve továbbra is a mezőgazdaságban szeretnék dolgozni és fejlődni mind a családi gazdálkodás területén, mind a munkahelyemen.
Párommal, Dórival idén tervezünk egybekelni, reméljük május végén zökkenőmentesen megtarthatjuk esküvőnket. Itt Lovasberényben tervezünk családot alapítani, a gazdálkodás is ideköt, amit cseppet sem bánok, hiszen Lovasberény egy fejlődő település, és bízunk benne, hogy majd családként is megtaláljuk helyünket a berényi mindennapokban.
A következő láncszemnek szeretném felkérni Kerecsényi Tibort, akit megkérek, hogy meséljen berényi kötődéséről, fiatal éveiről, illetve jelenlegi munkájáról, és hogy miért szeret Lovasberényben élni?