A Rónában töltött két évem alatt - a koronavírus miatti zárások ellenére - rengeteg rendezvényre készülhettem, aminek a szervezése mind-mind csodálatos volt. S bár az ajtónyitások előtti izgalmat minden egyes alkalommal elcserélném egy szelet csokira, valahogy az a szervezés kihívása, az ajtónyitás előtti izgalom, a rendezvény ideje alatti adrenalin teszi a munkámat azzá, amiért minden „soha többé”-ből, a fáradtság ellenére is „Még! Még! Még!” válik hajnalra.

A Szüreti Felvonulás és Bál valahogy az én ünnepemmé vált, ugyanis 2019-ben ezzel a rendezvénnyel debütáltam helyi rendezvényszervezőként, és bár akkor igen kevés idő állt rendelkezésemre az esemény megszervezéséhez, emlékszem Korán Jánosné Gabi mondatára, miszerint „Ez sosem lesz könnyű!”. Három Szüreti Felvonulással és két Szüreti Bállal a hátam mögött felemelt fejjel kijelenthetem, hogy Koránné Gabinak igaza volt. De amellett, hogy nem könnyű, valami olyan varázst rejt magába, valami olyan adrenalint ad, amiről nem lehet leszokni.

2021. szeptember 18-án ismét magyar ruhát öltöttek a helyi fiatalok. Mintegy 13 csőszpár vonult végig a Bírót és Bírónét kísérve Lovasberény utcáin. A menet négy lovaskocsiból, egy hintóból, több mint 25 lovasból (akiket Szlávecz Evelin és Mohl Szabolcs fogott össze), valamint kormos cigányokból és a menetet kísérő biciklisekből állt, akik megállóról megállóra követtek minket. Kilenc megállóban vártak és láttak bennünket vendégül, ahol a hetekkel korábban sűrű ámde jó hangulatú próbák alkalmával betanult táncokkal csempésztünk felejthetetlen hangulatot az idei szeptemberbe is. Ezúton is szeretném megköszönni Szücs Melindának, hogy idejét és energiáját nem sajnálva készítette fel a csapatot és tanította be a táncokat a fiataloknak. Valamint köszönettel tartozom a megállókban vendégül látóknak, hogy készültek és szeretettel fogadták a közel 70 fős csapatot. A felvonulás hihetetlen hangulatban telt, és bár az Édes Pihenő Idősek Otthonánál elkapott bennünket az eső, nem szegte kedvünket. Énekelve vonultunk át a szakadó esőben a Hivatalhoz, ahol szintén hihetetlen hangulatot varázsolva táncoltunk az esőkabátok és az esernyők alól figyelők számára. A felvonulás utolsó megállója a Róna József Művelődési Ház udvara volt, ahol minden eddigi elképzeléseimet túlszárnyaló tömeg várta a menetet. A kalapok csak úgy repkedtek az égbe minden egyes tánc végén. Szívből köszönöm Horváthné Borostyán Tímeának, valamint a drága Ötye csapat tagjainak, hogy átvállalták tőlem a házigazda szerepét és jelenlétükkel valamint szeretettel készített süteményeikkel segítették a Róna megállójának létrejöttét.

A felejthetetlen délutánt felejthetetlen este követte, hiszen két év után újra, 21 órai kezdettel megnyitotta kapuit a Szüreti Bál, ahol ismételten megtelt a Sportcsarnok. A tánctér egész éjszaka zsúfolásig volt, hiszen Hutvágner Peti és Marjai László egy percre sem hagyták lankadni a hangulatot, ha azonban mégis pihenni vonult volna a tömeg az asztalok közé, hogy csemegézzenek a Csicsergő Óvoda és Konyha dolgozóinak finom pogácsájából, a hangulatfelelős Csőszeink már szaladtak is a tánctérre. Köszönjük szépen a helyi és környékbeli vállalkozóknak, szolgáltatóknak a rengeteg felajánlást, tombolatárgyat. A mulatság hajnalig tartott, ami alatt volt tánc, tombola, lopás, rablás, szaladás, hiszen Csőszeink éberen őrködtek Bíró urunk termése alatt, és bizony volt bírság, amint Bíró urunk kiszabott a rablók számára.

Sokak nélkül nem jöhetett volna létre az idei Szüreti Felvonulás és Bál… Talán a hely is kevés lenne, hogy mindenkit név szerint felsoroljak, aki hozzátett, hozzájárult az eseményhez, süteménnyel, tombolatárggyal, díszítéssel, pakolással, rendrakással vagy bármi mással, mégis szeretném szívből megköszönni, hiszen ez a rendezvény is egyike azon programoknak, amik összefogás nélkül nem jöhetnének létre! Köszönöm, köszönjük! Legyen ez így, jövőre is!

Fülöp-Weigler Bettina Anna