2021. május

szennyviztelep

Tájékoztatjuk érintett felhasználóinkat, hogy Lovasberény község területén a szennyvíz csatornahálózat és a szennyvíztisztító telep elkészült, a próbaüzem elindult.

2021. április 12. óta a szennyvíz-hálózatra már rá lehet kötni.

A település önkormányzata minden háztartásba eljuttatta a rendszerre történő rákötés megigényléséhez szükséges dokumentumcsomagot. A csomag tartalmaz egy példány csatorna bekötési kérelmet, két példány közszolgáltatási szerződés kiegészítést és egy tájékoztatót. A dokumentumokat kitöltést követően kérjük a polgármesteri hivatalban leadni.

A nyomtatványokon az önkormányzat kitölti a rá vonatkozó részt, majd átadja azokat a Fejérvíz munkatársainak. A szolgáltató feldolgozza az adatokat, azt követően pedig munkatársaink helyszíni szemle alkalmával átveszik a szennyvízbekötést és leolvassák a vízóraállást.

A házi szennyvízcsatorna rákötése a bekötőcsonkra csak társaságunk előzetes hozzájárulásával végezhető el, melyet nyíltárkosan, kizárólag cégünk megbízott munkatársa vehet át üzemeltetésre. Kérjük, ennek érdekében a belső szennyvíz-hálózaton kialakított tisztítónyílást, ahol rákötnek a rendszerre ellenőrizhetővé kell tenni, nem szabad ezt a vezetékszakaszt az átvételig visszatemetni.

A módosított vízdíj összegéről még nincs információnk. Az üzemeltető három hónap próbaüzemet követően kalkulál díjat, amelyet még jóváhagyásra, engedélyeztetésre a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatalnak be kell nyújtani, és a Hivatal jóváhagyó határozatát követően kerülhet számlázásra.

A későbbiekben megállapításra kerülő díjfizetés megkezdésének időpontjáról, illetve a pontos díjról későbbiekben adunk tájékoztatást.

Óvatos becslések szerint ez az időpont ősz elejére várható.

Amennyiben a csatlakozási eljárás során kérdés merülne fel, kérjük keressék Bicskei üzemmérnökségünk ügyfélszolgálatát a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címre írt üzenetben, a 80/200-345-ös telefonszámon, illetve az önkormányzati munkatársakat az áprilisi Berényi Újságban megadott telefonszámokon.

Fejérvíz Zrt.

Nagy megtiszteltetés számomra Fülöp-Weigler Bettina Anna felkérése az általam olvasott könyvek ajánlására. Örömmel teszek eleget kívánságának. Elsőként szívből ajánlom minden korosztály számára Winston Graham: A Poldark család című kétrészes regényét.

Csodálatos helyszínek, fantasztikus szereplők, magával ragadó történet. A főszereplők nem mindennapi, kalandos életét kísérhetjük végig. Az események rávilágítanak arra, hogy céljaink eléréséhez sok-sok küzdelem árán jutunk el. A szomorúság mellett nagyon sok boldog, felemelő pillanat részesei lehetünk.

Ebből a történetből erőt meríthetünk a mindennapi életünk nehézségeinek leküzdéséhez.

Egy jó könyv mindig kikapcsol, szórakoztat, megnevettet.

A lovasberényi könyvtárban rengeteg könyv található, minden műfaj képviselteti magát. Az olvasók kívánságainak megfelelően folyamatosan érkeznek jobbnál jobb olvasmányok. Timike és Bettina mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan könyveket olvashassunk, amit szeretünk. Az olvasók minden kívánságát teljesítik. Hálás köszönet áldozatos munkájukért.

Számomra a nap fénypontja, amikor egy fárasztó nap után elmerülhetek egy jó történetben.

Szeretettel ajánlom a könyvtári könyveket, ahol mindenki megtalálhatja a kedvére valót.

Kellemes kikapcsolódást, jó olvasást kívánok!

Nagyné Piskóti Magdolna

Lovasberény lakossága 2020 januárjában értesült róla, hogy él közöttünk egy kicsi lány, aki nagyon súlyos betegséggel küzd és hosszú időbe telik gyógyulása. Ő Horváth Hanna, Horváth Sándor és Vizler Adrien kislánya a Rákóczi utcában. Akkor nagyon sok ember összefogott önzetlenül a család megsegítésére, a nehéz, embert próbáló küzdelemben. Most Hanna édesanyja meséli el az elmúlt egy év történéseit, melyet folytatásokban közlünk.

Eltelt a hétvége, Hanna látszólag jól volt, de az értékei nem javultak, már vér volt a vizeletében is. Hétfőn eldőlt: Hannát műteni kell, viszont a hónap végén adott kemó elvitte a sejtjeit, úgyhogy ment a sejtnövelő, mert így nem lehet műteni. Másnap délelőtt szóltak, hogy délutánra be van tervezve a műtét. Hívtam apát, mondtam, hogy induljon azonnal, legyen itt délutánra, de mivel a vérhígítót még reggel megkapta, ezért kockázatos lett volna a beavatkozás, így halasztásra került.
Január 8.: a műtét napja. Pontos időt nem tudtunk, csak hogy délután 3-ig biztosan bejutunk a műtőbe. Sajnos itt a kórházban pont felújítás alatt volt a műtő, ezért mentővel vittek át minket az I. számú gyermekklinikára. A sebész elmondta, hogy ha a bélfalon kialakult tályogban van széklet, akkor Hanna sztómát kap, de ezt csak akkor tudja megmondani, ha megnyitja a hasát. A délelőtt folyamán a doktornő ismerteti a “programot”: Hannát a műtét után mentővel hozzák vissza a klinika intenzív osztályára nagy eséllyel altatva és lélegeztetve. Ez volt az a pont, ahol eltört bennem valami, teljesen lesújtott maga a tudat, hogy az intenzívre fog kerülni. Nyugtatott a doktornő, hogy ott jó kezekben lesz, sokkal jobban tudnak rá figyelni, mint egy ilyen nagy kórteremben. Természetesen ezzel tisztában voltam, de rémisztően hangzott, hogy az intenzívre viszik, ott nem a legegészségesebb gyerekek vannak.

Hannának nem tudtam mit mondjak erről az egészről. Úgy döntöttem, hogy a sztómáról nem mondok semmit, mert még nem is biztos a dolog. Annyit említettem neki, hogy átmegyünk egy másik kórházba mentővel. Egyetlen kérdése volt: Anya! Milyen színű lesz a mentő? Délben megérkeztek a mentősök, apával a kórház folyosóján találkoztunk. Hanna végig sírta az utat, pedig még mesét is kapcsoltak neki a mentőben. Megérkeztünk az I. sz. Klinikára – apa is ott volt már –, bekísértek minket a műtő elé. Az altatóorvos elmondta, hogy semmi fájdalmasat nem fognak vele csinálni, amíg el nem altatják. Kapott bátorítót és elvitték a kezemből… Sírva… Hallottuk még a műtőből is egy percig, hogy keservesen sír, kiabálja a nevünket aztán egyszer csak csend lett.

Egy padon foglaltunk helyet a műtő előtt, egy örökkévalóságnak tűnt az a másfél óra, amíg a műtét tartott, emberek jöttek-mentek, nyílt a műtő ajtaja. Egy hölgy trombocitát vitt be – ezt a tasakot már megismertem, kapott már Hanna –, aztán egy másiknak valami más volt a kezében, nem tudtuk mi az, de eltűnt vele a műtő ajtajában. Két órakor megérkeztek a mentősök és betolták a hordágyat a műtőbe. Először az altatóorvos jött oda hozzánk, elmondta, hogy sikerült a műtét, kicsit alacsony volt a vérnyomása, ezért kapott rá gyógyszert. Pár perc múlva a sebész is kijött, tájékoztatott minket, hogy a műtét komplikációmentes volt, viszont az egyetlen megoldás egy sztóma kialakítása lett, másképp nem lehetett megmenteni Hannát. Csak álltunk és kérdően néztünk egymásra: Miért velünk történik mindez? Hogyan tovább? Mit mondunk Hannának?

Nyílt a műtő ajtó, a mentősök hozták a legkisebb hőst… A legkisebb hőst… altatva, lélegeztetőgépen. Csak az arca látszódott, be volt bugyolálva, nehogy megfázzon a januári hidegben. Zokogtam. Lépésben, szirénázva ment a mentő a Tűzoltó utcáig. Három óra volt, mire az intenzív osztályra értünk. Idegőrlő percek, órák jöttek. Öt órakor egyikőnk bemehetett hozzá, én voltam az. Az intenzíven egyszerre csak egy szülő lehet bent. Az osztályvezető orvos tájékoztatott a házirendről és arról, hogy beszélhetek Hannához, de nincs mély altatásban, úgyhogy ne hangosan, nehogy felébredjen, mert ha elfordítja a fejét, félő, hogy kirántja a tubust. Egy jótanáccsal is ellátott: éjszakára ne maradjak, menjek pihenni, mert holnap – mikor felébresztik – egy mosolygós anyára van szükség. Szörnyű látvány volt, ott feküdt kiszolgáltatottan, a lélegeztetőgép egyenletesen pumpálta a levegőt, a vérnyomásmérő 15 percenként mért. Egy centrális kanül, három branül, nyolc infúziós pumpa, egy gyomorszonda, egy katéter, egy drain cső…. és egy sztómazsák. Felfoghatatlan.

A nővér elmondta, hogy nyugodtan megsimogathatom – egyszerűen nem mertem hozzáérni, nem is nagyon volt rajta szabad hely, mindenhol vagy cső, branül vagy tappancsok voltak. Meztelen volt. Csak egy pelenka volt rajta… Hannán, aki kétéves kora előtt szobatiszta volt.

Megbeszéltük apával, hogy én átmegyek a hematológiára (a cuccaink ott voltak, én az éjszakákat is ott töltöttem) és hozok neki plédet, mesekönyvet, a fürdetőt és a plüss majmát, valamint a cumiját. Igen, Hanna a lélegeztetőgép mellett is cumizott. A folyosón vártam amikor visszaértem, apa írt: Hannát vizes ruházzák, 40 fokos láza van, és nem akar lejjebb menni. A gyomrom összeszorult. Este 9-kor hagytam magára, megnyugtatott a doktornő, hogy ha bármi van, szólni fognak és vigyáznak rá.

Másnap reggel hatkor a hematológián találkoztam a doktornővel és mesélte, hogy Hanna nagyon jópofa volt. Éjszaka voltak bent nála és „felébredt” (altatásban lévő személy hamar hozzászokik az altatószerhez, ezért mindig emelni kell az adagot), kérdezte tőle a doktornő: Hannácska fáj a hasad? Mire Hanna odafordult és megrázta a fejét, majd adtak neki még egy kis altatót.

Fél nyolckor már az intenzíven voltam és ahogy beléptem a kórterem ajtaján, meglepetésemre Hanna már fordította is a fejét és nézett rám. Mondtam neki, hogy aludjon és szintén megrázta a fejét, majd becsukta a szemét és aludt tovább. Tájékoztattak, hogy csökkentik az altatóadagját és a délelőtt folyamán megpróbálják felébreszteni. 10 óra körül meg is érkezett a doktornő, mondta, hogy az ébresztés körülbelül fél órát vesz igénybe, telefonálni fognak, ha visszajöhetek. Nem telt el 15 perc, csörgött a telefonom, hogy jöjjek, Hanna felébredt, de nem akar köhögni, csak engem szeretne. (Extubálás után azért szükséges köhögni, hogy a lerakódott váladéktól megszabaduljon az ember, így könnyebb a légvétel is.) Futottam vissza, Hanna sírt, de mikor meglátott megnyugodott. Oxigént kapott és inhalálást, hogy felszakadozzon a váladék. Mondtam neki, hogy muszáj lesz köhögnie, akkor jobban fogja magát érezni. Nagyon erős fájdalomcsillapítót kapott, így szinte végig aludta az egész napot. Benedek Elek mesét olvastam neki, néha rám nézett, ha kérdeztem bólogatott, de nem szólt semmit. Azt mondták a nővérek, lehet hogy már este, de pénteken nagy valószínűséggel elhagyjuk az intenzívet, mert Hanna jól van és kell a szoba egy másik kisgyereknek.

Folytatása következik.

Nagy örömmel tájékoztatjuk a kedves szülőket, hogy az újonnan épülő kétcsoportos óvodánkba, folyamatosan tudjuk fogadni a jelentkezőket.

A beiratkozás elsősorban azokat a gyermekeket érinti, akik 2021 augusztus 31-ig töltik a 3. életévüket.

Azon szülők jelentkezését is várjuk, akik szeretnék előjegyeztetni gyermeküket, mert a felvételtől számítva fél éven belül betölti a 3. életévét.

Mindazok, akik érdeklődnek óvodánk iránt, lehetőségük van jelentkezni a 2021/2022-es nevelési évre. A felvételre a szabad helyek függvényében a nevelési év folyamán kerülhet sor.

Óvodánkba szeretettel várjuk más településekről is a keresztyén értékrendet tisztelő és elfogadó, bármilyen felekezetű családok gyermekeit is!

A felvételről érdeklődhetnek, az óvodai telefonszámon: +36 70 395 90 81

Következő lapzárta időpontja:

2021.
június 25.

 

termofold

 

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human