2021. szeptember

Emlékszem 2020 nyarának elejére, mikor is Polgármester Úr az irodájába hívott, hogy elmondja: „a Koronavírus miatti kötelező otthonmaradások rengeteg szabadságot igényeltek a szülőktől, a táborok száma igencsak csekély a késői nyitások miatt, szóval akárhogy is, de KELL EGY TÁBOR LOVASBERÉNYBE!” Egyből volt ötletem, hiszen bár elég távoli terveim között, de szerepelt a táborszervezés a Róna József Művelődési Házba. Emlékszem, hogy a tavalyi esemény megszervezése mekkora feladatnak tűnt, mennyi félelem lakozott bennem, milyen kevés idő állt rendelkezésemre, és mindezzel együtt milyen sokan álltak mellém, mennyi segítséget kaptam, és milyen fantasztikus érzés volt péntek délután összetenni a két kezem és megköszönni a Jóistennek a sok-sok kalandot, jókedvet, nevetést és a hatalmas, ámde annál is jobban eső fáradtságot, amit a lezajlott hét magába foglalt.

Ezek után nem volt kérdés, hogy idén, 2021-ben lesz-e tábor a Rónában?! Főleg, hogy az előző évben önkéntes feladatot vállaló táboroztatók és segítők szinte már nyár elején az ajtóban álltak, felajánlva segítségüket, és várták a rajtot. Minden feltétel adott volt, már csak egy jó program kellett.

Sosem szerettem az asztalnál ülős, felügyeletet vállalós, napközis táborokat, ami - azt gondolom – sem a gyermeknek, sem a felnőttnek nem szerez örömöt, nem ad új impulzusokat. Egy tábor legyen programban, foglalkozásokban, feladatokban, túrában, kirándulásban, egyszóval élményekben gazdag! A napok ne csak egymást követve haladjanak, hanem minden délutánban, minden elválásban ott legyen a következő nap várakozása, izgalma. Minden ölelésben ott izzon a ki nem mondott gondolat, hogy „Jó veled!”

A II. Róna Tábor 25 fős keretlétszáma a meghirdetést követő pár nap múlva be is telt, így bővítettük a férőhelyeket, és 31 gyermekkel fogtunk bele augusztus második hetében az újabb nagy kalandba. A lurkók Bokor Tímea , Hollósi Zsófia, Kardos-Kovács Mónika és Veigler Zita, valamint a két szuper Nagymamánk, Gaál Borika néni és Terike néni gondoskodó „szárnyai alá” kerültek, és imába foglaljuk Földesi Hajni nevét is, aki a rengeteg munkája mellett volt, hogy a fakanalat fogta meg értünk, volt hogy a pizzát hozta ki nekünk. Olyan volt, mint Nanny McPhee, „akire ha szükség volt jött, ha nem volt rá szükség, ment.”

Hétfőn, a nevek megtanulása után 6 fős csapatokra osztottuk a lányokat, srácokat, akikre különböző színű baseballsapkákat adtunk, megkönnyítve a felnőttek dolgát, mert így célzottan tudtak a saját csoportjukra figyelni, felügyelni. (A legjobb döntés volt, amellett, hogy élénk és vidám színekben pompáztunk, hihetetlenül egyszerűvé és könnyűvé tette a dolgunkat.) Szó mi szó, feltűnő látványt nyújtottunk, amikor délelőtt útnak indultunk a Cziráky kastély parkjába, hogy megismerkedjünk a polgárőrséggel, valamint a helyi tűzoltó egyesülettel. Ezúton is köszönjük a remek előadást, valamint a játékos bemutatót Sinka Istvánnak és Südi Tamásnak, továbbá Róth Dánielnek és kedves családjának. Ebéd után szuper kézműves foglalkozáson vehettünk részt a Róna falain belül, majd az uzsonnát követően átsétáltunk az új játszótérre, hogy felavassuk vidám gyerekzsivajjal és sok-sok játékkal.

Kedden a Gálos-tónál töltöttük a napot, ahova hihetetlen élményként, Bori Robi egy hatalmas traktorral és pótkocsival vitt ki bennünket. Mivel az úton nem fáradtunk el, rengeteget játszottunk, kézműveskedtünk, Gálos Laci bácsi segítségével csónakáztunk, s mire megéheztünk, Borika mama és Hajni már el is készítették nekünk a finom paprikás krumplit. Ezúton is köszönjük Spindler Zoltánnak és családjának a burgonya felajánlását. A napot is traktorozással zártuk, s bár igencsak elfáradtunk a nap végére, a „tábordalnak” elnevezett halandzsa indulótól volt hangos a hazaút. A Rónához érve a Rózsa bolt által felajánlott dinnye lehűtve és felszeletelve várt bennünket, hogy aznap se induljunk haza üres pocakkal.

Szerdán izgatottan indultunk el az Édes Pihenő Idősek Otthona felé, kezünkben egy hatalmas adag kókuszgolyóval, amit hétfőn készítettünk a kézműves foglalkozás keretein belül a Nagyiknak. Az otthonba érve nagy örömmel és boldogsággal fogadtak bennünket az ott lakók. Együtt játszottunk, ügyeskedtünk, tornáztunk, és szívből reméljük, hogy sok-sok örömet és vidámságot hoztunk a Mamák életébe. Míg bent hangos volt tőlünk az épület, kint az otthon előtt Szlávecz Evelin közreműködésével lovagolhattunk is. Ilyen gyorsan még délelőtt nem repült el a fejünk felett, s már indulhattunk is a sokak által csak üdülőként emlegetett Hotel Lovasberénybe, ahol az egész medence csak minket várt. A levegő forró volt, a víz pedig hűsítő, így a Berény Bisztró által uzsira készített pizzák megérkezéséig úsztunk, ugráltunk, játszottunk, versenyeztünk a „habokban”, azaz hatalmasat csobbantunk. Köszönjük Nagyné Piskóti Magdolnának és a Hotel Lovasberénynek, hogy ott lehettünk.

Csütörtökön Budapestre utaztunk a Csodák Palotájába, ahol szuper dolgokat próbálhattunk ki. Bár egész nap mozgásban voltunk, hazafele ismét a Tábordaltól zengett a busz, és csak néhányak szeme csukódott le a fáradtságtól. A hét folyamán sokszor hallottuk azokat a bizonyos mondatokat: „Nem akarom, hogy vége legyen!” „Egyedül a pénteket nem várom, mert az azt jelenti, többet nem jövünk…” Bármennyire is vágytunk arra, bár ne repülne úgy az idő, egy szemvillanás alatt eljött a péntek reggeli napfelkelte vakító derűje. Szita Pánczél Katalin egy hatalmas tortával és megszámlálhatatlan linzerkarikával lepett meg bennünket, Horváth Joli és Preil Marika pedig sütit küldött, hogy az amúgy sem kalóriaszegény tábor még édesebb legyen. Egyszerűen földbe gyökerezett a lábunk a sok-sok kedvességtől, ami a hét folyamán áradt felénk, nem beszélve az utolsó napról. Délelőtt vásárt tartottunk, hogy az egész héten bőszen gyűjtött tallérok értelmet nyerjenek. Akárcsak a búcsús céllövöldénél, a gyerkőcök a Róna területén elhelyezett játékoknál sorba álltak, tallérjaikkal fizettek, s ha a játékban ügyesen teljesíttettek, sok-sok finomsággal és játékkal térhettek haza. Ebéd után sütiztünk és tortáztunk, és a 13.00 órás helyközi járattal elindultunk Székesfehérvárra, a Cinema City-be, hogy közösen megnézzük a Croodék, egy új kor című mesefilmet. A busz hazaindulásáig pedig a fagylaltozás sem maradhatott el.

A II. Róna Tábor hihetetlen sebességgel robogott át augusztus második hetén, de sebes kerekei jó mély nyomot hagytak mindnyájunk szívében. S bár, még csak most búcsúztunk el, most öleltük meg egymást… a Róna falai még őrzik az illatot, a zsivajt, a Tábordalt éneklő gyerkőcök napról-napra rekedtebb hangját, mi már most készülünk… mert 3…2…1… és indul a III. Róna Tábor! – Életre szóló élményekkel!

„A támogatott tevékenység a Belügyminisztérium és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával valósult meg.”

Fülöp-Weigler Bettina Anna

Következő lapzárta időpontja:

2021.
szeptember 24.

 

termofold

 

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human