2021. június

Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

 

Az 1768. évi úrbérrendezés 

Az 1740-ben megkötött úrbéri szerződés módosítására Mária Terézia úrbéri rendeletének végrehajtásakor, 1768-ban került sor. Az 1767-ben kiadott rendelet országosan egységes elvek alapján szabályozta a jobbágyok kötelezettségeit, meghatározta a földbér (cenzus) összegét, a robotnapok számát és a természetbeni szolgáltatásokat. Az 1768. április 21-én végrehajtott összeírás adatai szerint az adózó népesség száma 165 telkes jobbágy, 12 házas zsellér és 5 más házában lakó (ház nélküli) zsellér. A jobbágyok közül 2 egésztelkes volt, a többiek 3/8, 4/8 és 7/8 helyesek, többségük fél telki állománnyal, azaz 4/8 vagy 5/8 telekkel rendelkezett. A jobbágyok összbirtokállománya 81 3/8 telek, amelyhez 99 pozsonyi mérős belsőség, 2871 hold szántó (1 hold 1200 négyszögöl) és 211 szekér szénát termő rét tartozott. A jobbágyok 13-43 hold szántóval és 1-3 szekér szénát termő réttel rendelkeztek. Terheiket az alábbiakban állapították meg: évente 1 Ft cenzust fizettek, 4763 igás vagy helyette 9526 nap gyalogrobotot telje-sítettek.

81 3/8 öl tűzifát szállítottak az uraságnak, 488 font fonást, 81 3/8 itce (1 icce = 0,85 l) kifőzött vajat, 169 kappant, 169 csirkét és 965 tojást adtak a termény kilenceden kívül.

A házas zsellérek 1 Ft földbért fizettek és 18 napot robotoltak. A ház nélküli zsellérek robotkötelezettségét 12 napban állapították meg. Az úrbérvizsgálati jegyzőkönyv a gazdasági viszonyok helyi sajátosságait rögzítve feltüntette, hogy az úrbéres jobbágyok az uradalmi malmot használták, de szárazság idején a csalai és a keresztesi malomban őröltették a gabonát. A malmot 1760-ban Cziráky György építtette. Az igavonó állatok és a tehenek legeltetését már a közös legelő nem biztosította, ugyanis az uradalom árendás birkása „fölöttébb” sok birkát tartott, s a juhok „felélték” a legelőt. Ismételten nehezményezték a jobbágyok, hogy az épületfáért készpénzzel tartoztak. A gazdálkodás zavartalan fenntartása részben a legelőterület biztosításával függött össze. A legelő szűkös volta, az uradalmi birkatartás mennyiségi növekedése a gazdasági érdekből fakadó ellentétek kiindulópontja lett.

Nem az elszegényedés jellemezte az elmúlt évtizedeket, hanem a telkes jobbágyok létszámának és gazdasági erejének növekedése. Az 1720. évi összeírásban szereplő 20 telkes jobbággyal szemben 1768-ban 165 telkes családfőt tüntetett fel az úrbéri tabella. A 165 telkes jobbágy családnevének vizsgálatából arra következtethetünk, hogy a magyarok a népesség 70%-át, a németek 20%-át, az önálló hitközséget alkotó és a jobbágyoktól szervezetileg, gazdaságilag elkülönülő zsidók a lakosság 10%-át alkották. A telkesek között 33, a házas zsellérek sorában 5 német hangzású családnevet találunk. Az összeírásban előforduló német hangzású családnevek a következők: Hartl, Heszler, Helbert, Elbert (az Elbert gyakori német családnév Lovasberényben, feltehetően a Helbert az Elbert változata), Feierbach, Krentz, Grosz, Szeipl (változata: Szeitl), Hirschmann, Reihenbach, Rack, Schneemann, Keiszmann, Engelhardt, Keszler (Heszler), Kickl, Hognithrum, Senzenstein, Hei, Reich, Mühl, Kreisz, Seibert, Roth, Keiszt, Hunczvisser. A házas zsellérek között csupán egy, a telkesek sorában fel nem bukkanó német hangzású családnevet találunk; a Semelne családét.

Az urbáriumot Lénárt Fülöp bíró, Takács Ferenc törvénybíró, Karikó János, Keiszt György, Német János, Juhász András, Bíró Gergely és Pálinkás Tóth István látták el kézjegyükkel.

A XVII. század végétől állandósult a település pecséthasználata. A község, majd mezőváros iratait nemcsak a tisztségviselők és elöljárók kézjegye, hanem a pecsétnyomó is hitelesítette. Az első pecsétnyomatot egy 1691-es okirat őrizte meg. Körirata: LOVAS BÉREN FALU PE. Középrészében az ekefejjel, jobbra és balra álló két ekevas között gabonakéve. Az 1765-ben mezővárosi rangra emelt település pecsétnyomata nem ismert, csupán az 1836. évi latin és magyar nyelvű körirattal ellátott pecsétnyomó „képét” őrizték meg az iratok. A latin nyelvű körirat: SIG OPPIDI * L: BERENY 1836. A középrészben Justitia, bal kezében mérleggel, jobb kezében karddal. Az egyensúlyban levő mérleg az igazságosan mérlegelt ítéletet fejezi ki, a kard pedig a büntető igazságosság kardja.

A leírt ábrázolást tartalmazza a magyar köriratú pecsétnyomó is. Körirata: LOVASBERÉNY MEZŐVÁROS 1836.


Összeállította Szűcs Józsefné

Következő lapzárta időpontja:

2021.
szeptember 24.

 

termofold

 

gecs

egyszazalek

 

 

 

 

  hazi            human