...vagyok, másfél éve lovasberényi lakos.

Nagyon örültem a felkérésnek a cikk megírására, mert egy ideje tervezem, hogy írjak, vagy meséljek erről, nemcsak ódában, hanem kicsit konkrétabban.

Hogyan váltottunk párommal, most már férjemmel vidéki életmódra Budapestről? Hátha valakinek éppen most kell egy kis bátorítás, kezdő lökés hasonló terveihez.

Erős késztetés volt bennünk vidéki életmódra, ami nem is annyira ismeretlen számunkra, hisz férjemmel mind a ketten Baranya megyéből származunk. Én egy kis faluból, ahol 300 lakos él, férjem pedig Pécsről, de gyerekkorát főként Sellyén töltötte. Szerencsések vagyunk, hogy nem volt számunkra idegen a vidéki életmód. Amikor belekezdtünk a tudatos tervezésbe, tudtuk körülbelül, hogy mire számít-hatunk.

Mivel már nem kötött minket semmi a nagyvárosi életünkhöz, könnyen hoztuk meg közösen a döntést, hogy Lovasberénybe költözünk. Hogy miért éppen Lovasberényre esett a választásunk? A válasz nagyon egyszerű: itt volt lehetőség, hogy el tudjak helyezkedni a szakmámban, és ki tudjam használni a hivatásom előnyét, hogy szolgálati lakást igényelhessek, mint óvodapedagógus. A döntésünk fontos szempontjai közé tartozott az is, hogy egy erős belső vágy, késztetés legyen az új hely és életmód iránt. Nagyon vágytunk mind a ketten arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és ha nem is önellátó életmódra gondoltunk rögtön az elején, de folyamatosan törekedtünk arra, hogy természetközelibb életmódra váltsunk.

Elsőnek kis lépésben kezdtük el a vidéki életmódra váltást. Költöztetők segítségével elég gyorsan berendezkedtünk új helyünkre. Szolgálati lakásunkat otthonossá tettük, saját bútorainkkal. Bemutatkoztunk leendő szomszédainknak, akik barátságosan és kedvesen, segítőkészséggel fogadtak minket, és ameddig ott laktunk, ez a jó viszony változatlan is maradt. Bármikor, amikor probléma volt a fűtéssel, mert épp elfogyott a tűzifánk, kérhettünk, vagy amikor eltűnt a szeretett háziállatunk, Muci névre hallgató kiscicánk, szomszédunk segítségével találtuk meg. Ezek a kedves gesztusok megkönnyítették a beilleszkedést. Ha bármikor elakadtunk, gond nélkül segítséget kérhettünk a közvetlen környezetünktől, szomszédainktól. Örültünk annak az adottságnak is, hogy a szolgálati lakáshoz tartozott egy kis előkert is, így tapasztalatot szerezhettünk arról, hogyan lehet egyensúlyt találni a munka és kerti munka között. Nem mertünk tapasztalat és tudás nélkül a semmiből belevágni a teljes önellátó életbe, úgyhogy elsőre annyit vállaltunk a közös udvarral és a kerttel kapcsolatban, amennyit munka mellett is el tudtunk végezni.

Idővel férjemmel úgy alakult a közös életünk, hogy a munkahelyem váltása miatt ki kellett költöznünk a szolgálati lakásból. Szerencsésen alakult a helyzetünk továbbra is, mert csak házat váltottunk, de lakóhelyet nem. Az új ház, ahová költözhettünk, csak pár házzal volt arrébb az előző helyünktől, így a kiköltözésünk is könnyen zajlott, bonyodalmak nélkül. Bár a lakóterünk kisebb lett, de az udvar és a kertünk nagyobb, aminek nagyon örültünk, mert így folyamatosan fejlődhetünk, tapasztalatokat szerezhetünk arról, hogyan tudjuk megállni a helyünket a munka és a bővülő kert feladatai miatt. Több most már a zöldség, a gyümölcs, amiről gondoskodnunk kell, mi pedig szépen megtanuljuk, hogy mi mennyi munkával és idővel jár. Ami minket illet, van tapasztalatunk ebben, hisz mindketten kertes házban nőttünk fel, de ahogy fiatalként kirepültünk a biztonságos, idilli otthonunkból, városi életmódra, nyüzsgésre, pezsgésre, kényelemre vágytunk.

15 év után visszatértünk a vidéki életmódra, és rádöbbentünk, mennyi mindent elfelejtettünk, és olyan érzésünk van, mintha újra tanulnánk mindent arról, ami a vidéki életmóddal jár. Reggeli felkelések, gyomlálás, kártékony bogarak, rovarok irtása, öntözés és még sorolhatnám, de amikor ott tartod a kezedben az általad megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, igazán örömteli, semmivel össze nem hasonlítható érzés. Nem kell elszaladnod a közeli boltba eperért, málnáért, vagy retekért, mert a saját kis kertedben megterem.

A kert a gyógyír a léleknek. A vágyainkat és fejlődésünket szolgálja. A következő tervünk férjemmel, hogy beköltözünk végleges családi otthonunkba, amit Baranya megyében találtunk meg, ahonnan származunk és az itt tanultakat visszük tovább, és leendő kis pocaklakónknak át fogjuk adni, a lehető legjobb tudásunk szerint. Az itt eltöltött pár évünkre pedig szeretettel fogunk visszagondolni. Hálásak vagyunk a befogadásért, bizalomért.

A következő láncszem legyen Rezsnyák Mariann és családja. Ti is nem régen éltek Lovasberényben, kérlek, mutatkozzatok be, meséljetek az ideköltözésről, házfelújításról, munkátokról, családról, szabadidőről, hobbiról, tervekről!