Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a
Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

Hazafias, nemzeti érzésről tettek bizonyságot a lovasberényiek, amikor a trianoni határok revízióját biztosító bécsi döntések (1938, 1940) után, az országos mozgalom keretében, testvérközséggé választották a Maros-Torda vármegyei Sóvárad települést. Komáromy János református lelkész javaslatát a képviselő-testület egyhangúlag támogatta, s az adakozásból vásárolt országzászlóval adományozta meg az erdélyi települést. Komáromy János vezetésével küldöttség utazott Sóváradra; 1941. augusztus 24-én ünnepélyes keretek között került sor az országzászló avatására. A trianoni békediktátum béklyóit lerázó nemzeti mozgalomhoz csatlakozott a település lakossága. Az eltérő nemzeti indíttatású népesség nem a magyar-német ellentétet felszító volksbundhoz közeledett, hanem a nemzeti tudatot kifejező mozgalomhoz.

Állami és községi beruházásokra került sor a háború első esztendeiben. 1941-ben a honvédelmi minisztérium lőszerraktárat létesített, az építkezéssel újabb munkaalkalmak teremtődtek. Népházat alakítottak ki - a 3000 pengős államsegélyből - a tűzoltó-őrtorony helyiségeiben. Itt működött a gazdakör, majd az 1943-ban újjászervezett népkönyvtár. Jelentős egészségügyi beruházásnak bizonyult az artézi kút létesítése. Az Országos Közegészségügyi Intézet javaslatára a képviselő-testület 3000 pengő összegben támogatta az egészséges ivóvizet biztosító kút létesítését. Helyi erőforrásokból történt meg a légoltalom megszervezése; évente 1000 pengőt költöttek tűzvédelmi eszközökre, segélyhelyek kialakítására, gázvédelmi és műszaki helyreállító osztagok megszervezésére és kiképzésére.

1944 telén több hónapon át tartó súlyos harcok bontakoztak ki Lovasberény térségében. A háború megpróbáltatásai a polgári lakosságot sem kímélték; anyagi és gazdasági javakat emésztett fel a szemben álló erők, a német-magyar alakulatok és a Vörös Hadsereg csapatainak összecsapása. A Székesfehérvárért vívott ütközetek hadászati szempontból tették fontossá a térséget. 1944. november végén a 6. német hadsereg főparancsnoksága Lovasberényben rendezte be harcálláspontját. December első felében vált hadszíntérré a település. A 3. Ukrán Front kötelékében harcoló 4. gárdahadsereg a Margit vonal Balaton és Velencei-tó közötti szakasza ellen indított támadást, s december 10-éig el kellett érnie Várpalota, Székesfehérvár, Lovasberény térségét. Heves harcokra került sor; Lovasberényben összpontosult a magyar 2. páncéloshadosztály 3. és 4. gépesített ezredének 4 zászlóalja. Közel 10 napos ellenállás után, december 22-én a szovjet alakulatok elérték Lovasberényt. Harcokra került sor a belterületen is, az összeütközés során 5 lakos vesztette életét. Csupán néhány napra csitult el a fegyverek zaja, ugyanis 1945. január 7-én a német hadvezetés ellencsapást hajtott végre azzal a céllal, hogy helyreálljon a Dunántúl északkeleti térségében az 1944. december 20-a előtti hadműveleti helyzet. A német támadás fő iránya Zámoly, Csákvár, Pátka, Lovasberény és Vértesacsa térségében bontakozott ki. Január 9-én a 3. Ukrán Front parancsnoksága az 1. gárda gépesített hadtest alakulatait utasította, hogy Csákvár és Lovasberény övezetében zárják el a német erők előretörését. Január 25-én heves ütközet bontakozott ki, a Lovasberényt védő szovjet alakulatok a Meleghegy magaslataira vonultak vissza. 1945. január 22-én a németek visszafoglalták Székesfehérvárt, s megsemmisítéssel fenyegették a Velencei hegység térségében ellenálló szovjet hadosztályokat. Ennek elkerülésére új erőket vonultatott fel a szovjet hadvezetés. Lovasberény, Veréb, Vál irányába 3 harckocsidandárt, 2 lövészhadosztályt vetett harcba. Ellentámadást hajtott végre a 41. gárda lövészhadosztály, amely nem járt sikerrel. Január 27-én a német erők a támadókat a Lovasberénytől délkeletre elterülő erdőkbe szorították vissza. A Székesfehérvár-Lovasberény közötti országutat páncélos erők biztosították. A 4. gárdahadsereg a Gánt és a Velencei-tó közötti arcvonalszakaszt szállta meg. Lovasberényben összpontosult a front tartalékát adó 23. harckocsihadtest 28 harckocsija és rohamlövege. A március 6-án megindított német ellentámadásra március 16-án bontakoztatta ki ellencsapását a Vörös Hadsereg. Március 22-én visszafoglalták Székesfehérvárt, ezzel Lovasberény és térsége is megszabadult a háború megpróbáltatásaitól.

Összeállította Szűcs Józsefné