Avagy a Róna száz színének egyike

2019 óta álmom és vágyam a Róna legtöbb oldalát megmutatni a helyieknek. Mert mi is a Róna? Amikor 2019 augusztusában egy „recepciós pult” mögött elkezdtem dolgozni az aulában, a helyiek még a kulturba jövögettek. Nem volt azzal semmi baj. Funkcióját tökéletesen betöltött kis épület volt a lámpás kereszteződésben. Számomra azonban több kellett, hogy legyen. Álmodtam egy helyről, ahova haza járnak a fiatalok és idősek. Aminek illata és érzete van. Egy hely, ami otthont adhat egy költészet napi verses estnek, egy Csonka András koncertnek, egy lakodalomnak, vagy egy hatalmas, soha vissza nem térő partynak, amit majd a mostani fiatalok évek múltán – akárcsak édesapám a saját fiatalkori bulijait emlegetve – azt mondják „Emlékeztek, ott mekkora bulik voltak?”

Hát így kezdődött ez a hihetetlen kálvária 2019. decemberében Bori Robival az oldalamon, amikor álmodtunk egy nagyot és arra gondoltunk, a Lovasberényben már hagyománnyá vált Karácsonyi diszkót – hely híján – mért ne lehetne a Rónában tartani? Majd jött a nyár, a covid19 világjárvány és egy hirtelen nyitás, amit bár rengetegen vártunk, de mégis, minden rendezvényszervezőt váratlanul ért. Akkora bulit csaptunk a Róna – most már – Ütő Endre nagytermében, hogy amikor a zárban fordítottam el a kulcsot, már a reggel 6-os buszra tolták a biciklit a vasárnapi munkába járók. Az udvar tele volt hálás fiatallal és idősebbel, akik az utolsó szál cigijüket szívták el a padot támasztva. Míg élek, nem felejtem el azt a reggelt…

Azóta volt már nyár és Robival negyedévente bulit szervezünk, mert úgy gondoljuk, ennyi jár a helyieknek, a környékbelieknek és a Rónának! Az igazán nagy álmot mégis 2023 nyara váltotta valóra, amikor is hosszas tervezés után először nem a Nagytermet, hanem az udvart töltöttük meg igazi karibi hangulattal. Hálás vagyok Robinak, hogy mindig, mindenben mellettem áll és ilyen sokat tesz azért, hogy Lovasberény éljen. 2023. július 8-án több mint 200 ember lélegzett és fürdött együtt a Róna udvarában. Mintegy 1600 liter vizet készítettünk el habfürdőnek és locsoltuk rá a nálunk bulizókra. Itt senki sem maradt száraz. A fantasztikus hangulat a hideg éjszaka ellenére is kitartott hajnal-ig, úgyhogy már jócskán pirkadt, mikor ismét elfordult a kulcs a zárban. Köszönöm mindazoknak, akik a falu központjában lakva, azon az estén bár aludni nem tudtak, mégsem mérgelődtek hangosan és nyilvánosan a hangzavarért. Valamint van még valaki, akinek sosem szoktam nyilvánosan köszönetet mondani, most mégis megteszem, mert az ő munkája nélkül sosem nyithatnánk ki egy ilyen buli után az ajtót… Köszönöm Dóczi Ferencné Mónikának, hogy bármilyen rendkívüli helyzet is adódott az elmúlt években, ő mindig, minden katasztrófahelyzettel szembeszállt és újra egy barátságos, tiszta helyet varázsolt a Rónából! Ez csak így megy, ha csapatban játszunk. Ha mindig, mindenki odateszi magát, a tudását, a tehetségét, a szívét és a lelkét. Csak így lehet.

Nem tudtom, hogy évek múltán is felemlegetik-e majd a Róna nevét, és évek múltán is mesélnek e majd a Rónában átbulizott éjszakákról a mostani fiatalok, azonban egyet tudok: a Róna évek múltán is emlékezni fog ezekre az éjszakákra, ezekre a bulikra, ezekre az emberekre.

Fülöp-Weigler Bettina Anna